Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Mészáros Ádám: A beás cigányok korai története és megtelepedésük Barcson

Mészáros Ádám: A beás cigányok korai története és megtelepedésük Barcson nek a Bánáttal (másképpen Temesi Bánság) és Nyugat-Erdéllyel szomszédos területeiről való származását.

20 A földrajzi és a politikai-társadalmi viszonyokat ismerve ez valóban gyanítható, ám bizonyítása ma még várat magára. E sorok írója szerint erősen valószínű, hogy a rabszolgaság idején fennálló körülmények válthatták ki a románsággal hosszú időn át szoros kapcsolatban álló, ám életkörülményeiben és társadalmi státuszában mégis elkülönülő beás cigányok asszimiláció nélküli, nyelvi elrománosodását. A több etnikum által lakott Erdély a cigányok számára is vonzó lehetett az az országvezetés toleráns politikája és az ott élő népek egymás és a jövevények felé mutatott nagyfokú türelme miatt. A migráció domináns irányvonala Havasalföldről és Moldvából Erdély felé mutatott. A cigányok itt - az adó megfizetése mellett - háborítatlanul folytathatták hagyományos, vándorló életvitelüket. Az ország erdős, hegyes vidékein a mezőgazdaságnak eleve kisebb szerep jutott. A famunkákhoz és az aranymosáshoz értő cigány csoportok számára igen kedvező feltételeket nyújtottak a hatalmas, sűrű erdőségek valamint az aranyban gazdag folyók és patakok. Az aranymosás a cigányok között azért is népszerű volt, mert úgy nyújtott számukra biztos megélhetést, hogy a falvak lakosságától elkülönülten élve megőrizhették hagyományos életformájukat, közösségeiket.

21 Az erdélyi aranymosó cigányokat első ízben 1590-ben, majd a 17. és a 18. századok folyamán egyre gyakrabban említik.

22 Tevékenységük általában biztos megélhetést biztosított számukra, ám az igazi hasznot a beváltásnál levont összegekkel az állami váltóhelyek és az illegális beváltok fölözték le. Az Erdély és a Bánát területén élő bäia§ vagy beás cigányok a Kárpátokon kívül élő társaikhoz hasonlóan a nyári időszakban aranymosással, télen teknőkészítéssel foglalkoztak. Korábban idéztük Mihail Kogálniceanut, aki szerint a moldvai és a havaselvi aranymosók az 1800-as évek elején áttértek a különféle háztartási faeszközök - teknők és fakanalak - készítésére. A beások foglalkozásának e kettősségét tükrözi maga a 'bäias' elnevezés is. A román kifejezés a magyar eredetű baia (= bánya) szóból képzett foglalkozásnév, mely magyarul bányászt jelent.

23 Bányász jelentéssel bír a beások másik román neve, a szláv eredetű rudar szó is. A kutatók abban viszont már nem egyeznek meg, hogy a bányászás fogalma itt tényleges bányászatra, pontosabban aranybányászatra, avagy a fa kivájására, a fateknő készítésére utal. Erdélyben és a Bánságban azt találjuk, hogy a beások - téli-nyári váltásban - mind a két mesterséget űzik. iU Dömötör 1994. 115, Ж László 2001. 327. 21 Zsúpos 1990. 129-132. 22 Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár I / 388-390. 23 Weigand 1897. 39-40, Kovalcsik 1993. 231, Papp 1982. 4, Papp 2000. 219. 49