Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Mészáros Ádám: A beás cigányok korai története és megtelepedésük Barcson

Mészáros Ádám: A beás cigányok korai története és megtelepedésük Barcson A Temes vármegye délkeleti szegletében fekvő Palánk valamint a KrassóSzörény vármegyében található Karánsebes és Mehádia vidékén munkálkodó aranymosó cigányok az oravicabányai bányahivatalban váltották be az általuk mosott aranyat.

24 Sok cigány mosott aranyat a Krassó-Szörény vármegye déli, délkeleti sávjában folydogáló Néra homokjából, a Szeben vármegyei Szászsebes környékén, valamint az Alsó-Fehér, Hunyad, Kolozs és Torda-Aranyos vármegyék érchegységi részét magába foglaló „erdélyi eldorádó" aranyban gazdag területein. Bánáti aranymosó cigányok munka közben (Nagy László Endre munkájából, 2001. 337.) 1737-ben 509 erdélyi aranymosó cigány családot tartottak számon, akik összesen tizenhárom, nagyjából 30-50 fős csoportban dolgoztak. Érdekes adat, hogy a csoportokban olyanok is voltak, akik kizárólag faeszközök készítéséből éltek. Akik pedig nyáron aranyat mostak, télen szintén teknőket, kanalakat és más faeszközöket faragtak. Igen nagy volt a csoportokból történő kiválások száma. Ennek okát az éhínségben, a nyomorban vagy a vajda keménységében kereshetjük. A távozók sok esetben egyszerűen csak könnyebb életre vágytak a nehéz kenyérkereset helyett. Az elvándorlók a Magyar Királyságba, a Bánátba, Máramarosba, néha a Székelyföldre távoztak. N. László 2001. 33S. Zsúpos 1990. 130-131. 50