Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben” – egy régi barcsi visszaemlékezései

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben... " Egy régi barcsi visszaemlékezései Feljavulásom után, 1947-ben fölvittek bennünket egy másik lágerba, ami annyira északra volt, hogy tovább már vasút sem vezetett. Azt mondták, hogy az eszkimók oda járnak le bevásárolni. Itt szintén egy épülő gyárban dolgoztunk. Engem a lakatos műhelybe osztottak be, ahol talicskákat készítettünk. Itt már volt alkalma az embernek arra, hogy fusizhasson. Én lakatokat készítettem, amit eladtam a civil lakosságnak. 1948 tavaszán húszas csoportokba osztottak be bennünket, mert közölték velünk, hogy haza fognak szállítani bennünket.

55 Két-két őrrel bevagoníroztak bennünket, és Moszkván keresztül elindultunk Voronyezsbe. Moszkvában álltunk egy napot, amit ki is használtunk. Az őröket rábeszéltük arra, hogy egy busszal járjuk körbe a várost úgy, mint a turisták. Az őrök bele is egyeztek. Az idegenvezetőnk végigmutogatott mindent, melyekről kiderült, hogy a világ legnagyobb, legjobb, legszebb dolgai voltak. Ami engem illet, a Kreml nagyon lenyűgözött. A Kreml főbejárata előtt csak futólépésben közlekedhettünk. A kísérőink elmondták, hogy sohasem lehet tudni, hogy Sztálin mikor jön ki a főkapun, mert több hasonmása is volt, akik a megtévesztést szolgálták. A Lenin-mauzóleumot is érdekesnek tartottam. Moszkvától Voronyezsig személyvonattal mentünk. A vonatból kinézve egyszer csak megpillantottuk Micsurint,

56 a hosszú szakállával, aki faekét húzott, hátul pedig a fia fogta az eke szarvát. Emlékszem, egymás között megemlítettük, hogy milyen ósdi módon műveli ez a híres ember az orosz földet. Voronyezsben azt mondták az oroszok, hogy nem mehetünk még haza, mert amit leromboltunk, azt fel kell még nekünk építeni. Szakmák szerint brigádokat alakítottak. Én egy villanyszerelő brigádba kerültem és egy nagy hídgyárban kezdtünk el dolgozni, ahol egy hatalmas darut kellett villamosítani. Amikor készen lettünk vele, a mellettünk dolgozó orosz brigádnak is meg kellett tanulnia a mi munkafolyamatunkat. Ránk ezen a helyen már nem volt szükség, ezért A háború alatt a Szovjetunió munkaerőbázisa kimerült, amit hadifoglyokkal, illetve málenykij robotra behívottakkal igyekeztek kipótolni. A gyakori lágerváltások oka abban keresendő, hogy a hadifoglyok hazaengedésével munkaerőhiány lépett fel bizonyos lágerekben (Varga2006. 16.). Parádi József nyolc tábort járt meg 1943-1950 között. 1943. február 20-28 között Tambovban, március 28- május 15-ig Gubahán, május 15-től 1944 áprilisig Karpinkszban. Közben két hétig Szolikamszkban büntetőláger. 1944 áprilisától 1946 novemberéig Nyizsnyij-Tagil. 1946 novemberétől 1947 márciusáig Kraszno-Uralszk. 1947 márciusától 1948 áprilisáig egy északon lévő lágerban, aminek a neve feledésbe merült. 1948 áprilisától Voronyezs. 56 Micsurin híres szovjet növénynemesítő volt. A szóban forgó történet viccesen pellengérre teszi a Szovjetunióban meglévő nincstelenséget. A háború által végigsöpört területen is találkozni lehetett olyan esettel, hogy asszonyok, gyerekek, öregek közös erővel húzták az ekét. - Viczián 1989. 65. 215