Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben” – egy régi barcsi visszaemlékezései

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben... " Egy régi barcsi visszaemlékezései áthelyeztek bennünket egy másik munkahelyre, ahol egy Németországban leszerelt műgumigyárat kellett felépíteni. A munkálatokat egy német mérnök irányította.

57 Németországban még a falból is kiszedték a vezetékeket, és elhozták a gyárral együtt, amit nekünk újra be kellett építeni. Rengeteg munka volt ebben a gyárban. Majd' egy évig dolgoztunk ezen a helyen. A közvetlen orosz felettesünk nagyon rendes ember volt. A szakmunkásokat megbecsülték. Mikor befejeződtek a munkálatok, a városba mentünk, ahol a frissen felépült kétszintes épületekbe vezettük be a világítást. A nyelvvel nem sok gondunk volt. Nem törekedtünk az orosz nyelv elsajátítására. A foglyok többsége magyar volt, kisebb számban románok, németek. Kialakult közöttünk egy hadifogoly nyelv, aminek az alapja a magyar, az orosz, a német és a román nyelvek voltak. A Szekszárdi Pénzügyigazgatóság 1949-ben kelt levele a barcsi Parádi János részére, akinek fiát, Józsefet a magyar hatóságok eltűntnek nyilvánították 57 Utóbb, hírből hallottam, hogy a fent említett német mérnök feleségül vette a helyi repülőgépgyár vezetőjének a lányát. 58 Az lágerélet utolsó éveiben a - lágerek egy részében - megfigyelhető volt a hadifoglyok életszínvonal-emelkedése (Örkény 1981.103.). Mindez annak tudható be, hogy megbecsülték a szakmukásokat, javult az ellátás, a túlteljesített normák után fizetés járt, valamint lehetőség volt fekete munkára, ami felett sokszor szemet hunytak az őrök. 216