Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Mészáros Ádám: A beás cigányok korai története és megtelepedésük Barcson

Mészáros Ádám: A beás cigányok korai története és megtelepedésük Barcson Az anyakönyvi adatok szerint Barcson beás cigányok és zenész cigányok is éltek. A két csoport közötti vegyes házasság igencsak ritka volt, pedig a beások itt egész korán elhagyták ortodox vallásukat, és már a 19. század első éveiben római katolikusok voltak. Az 1810-es években a barcsi plébánia anyakönyvei az alábbi családokat nevezik „zingarus"-nak vagy „teknős oláh"-nak:: Balogh, Bogdán, Csonka, Ignácz, Jónás, Kalányos, Nyerges és Orsós. Közvetett adatok alapján egy másik beás család, a Nyergesek származását is Erdély területére tehetjük. Ez a név a vármegye cigányainak 1785/86-os öszszeírásában ' egyáltalán nem szerepel, sőt egy korábbi, 1715-ben felvett országos összeírás szerint az egész Dunántúlon nem fordul elő.

57 1783-ban viszont szerte Erdélyben több településen éltek Nyerges nevű aranymosó cigányok.

58 Barcson az 1810-es évektől követhetjük nyomon a helyi Nyerges família sorsát. A barcsi plébánia házassági anyakönyvei némileg rávilágítanak a helybéli beások külső kapcsolataira is. 1842-ben például a barcsi Orsós Kala egy vízvári emberhez, Balogh Imréhez ment feleségül. 1862. január 13-án pedig Ignácz Pál 30 esztendős bélavári születésű, de már Barcson élő özvegy ember a miklósi születésű, de már Pálfaluban lakó leányt, Nyerges Rozit vette el. Szintén 1862ben Ignácz Imre, 26 éves simonfai születésű barcsi lakos Kalányos Örzsébetet vezette oltár elé, aki Dencsházán született, de már ő is Barcson lakott. Mindebből az látható, hogy a barcsiak szerteágazó kapcsolatrendszert tartottak fenn a megye különböző részein élő társaikkal. Mivel Barcs ebben az időszakban dinamikusan fejlődött, a cigányok is egyre nagyobb számban költöztek ide. Ezt mutatják a másutt született, de már Barcson lakó beások példái. 1864-ben részletes híradást kapunk a barcsi Téglavető-mezőben (Papkert) és a pálfalusi cigánytelepen élő beásokról: „Pap Kert, Lelkésznek földjei voltak és nagy gyümölcsös kertje, és közelében 40 évek óta oláhok tanyáznak a ' Dráva partnál az erdő szélén 50 Kunyhó és 250 lélekből áll - folytonossan teknyő csinálással foglalkoznak: nagy számban hordatják hosszú kocsikon Fehér Várra, de még Erdélybe isjút belőle, miután fűzfa rövid idő alatt kifogy, más helyre szándékoznak menni. " Drávapálfaluról ugyanott a következőket olvashatjuk: „Az erdő végibe oláhok laknak, és teknyő csinálásból élnek. "

59 SML IV. 1. h. Conscriptiones. 45. d. Conscriptio Zingarorum 1785-86. 57 Az 1715. évi összeírás. Szerk.: H. Németh István. Arcanum, Bp. 2004. (DVD-ROM) 58 Bányabükk, Hasadat, Igenpatak, Zalatna-Vultur, В lenkemező, Macskamező, Libaton, Coptelke, Csépán, Kisalmás, Ördögkeresztúr, Aszúbeszterce. -Zsúpos 1990. 149-172. 59 Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára FM/1. 3814/A. Pesty Frigyes kéziratos helyiségnévtára 1864. -A Somogy megyei települések újabban könyv formájában is: Fontes Comitatus Simighiensis 1. SML Kaposvár, 2001. Barcs és Pálfalu: 41, 251. old. 62