Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Mészáros Ádám: A beás cigányok korai története és megtelepedésük Barcson

Mészáros Ádám: A beás cigányok korai története és megtelepedésük Barcson 1757-ből a következő szöveget idézzük: „ Találtatik a 'folyó vizekben is mint a ' Marosban, Aranyosban és más patakokban szerte széllyel, a ' Szamosban is igen szép arany, mellyet többire a ' Bányász Czigányok szoktak keresni és mosogatni ... tsak annyival különbőz ennek keresése s mosása, hogy az Ar any ász Czigányok nem tesznek fótiakat deszkájokra, hanem azokat sűrűn megrovádzollyák, és az ollyan rovádzatokban meg ülepedik és meg marad az Arany... "'" Miközben a cigányság körében az aranymosás az egyik legtekintélyesebb foglalkozás volt, addig a bányászok ranglistájának a legalsó fokát jelentette. 1718. századi uralkodóink több törvénye és rendelete foglalkozott a cigány aranymosókkal. I. Lipót 1696-ban kivonta az aranymosókat a földesúri hatáskörből, és az arany beváltását - a magyarországi és erdélyi földesurak minden tiltakozása ellenére - az államkincstár kizárólagos hatáskörébe helyezte. A magukat megkárosítottnak érző földbirtokosok ezért ahogy tudták, úgy akadályozták az aranymosók munkáját. Sokszor nem, vagy csak nagyon rövid időre engedték be birtokaikra az aranymosókat arra hivatkozva, hogy a téli időszakban, mikor az aranymosás helyett jobbára teknőket készítenek, nagy károkat okoznak az urasági erdőkben. Mária Terézia 1747-es bányatörvényében többek közt arról rendelkezett, hogy az aranymosók (cigányok és nem cigányok) földesúri területeken is időkorlát nélkül, háborítatlanul dolgozhassanak. Nem sokkal később az erdélyi országgyűlés egy ezzel ellentétes, a földesúri érdekeket szem előtt tartó rendelkezést hozott. Ezt követően 1771-ben Mária Terézia ismét megerősítette az aranymosók kiváltságait.

27 Az uralkodó és a földbirtokosok érdekháborúja az aranymosó cigányokra úgy hatott, hogy gátolta, lassította, nehezítette vándor életformájuk elhagyását, és szinte lehetetlenné tette letelepedésüket. Egy angol utazó írja az 19. század elején: „A bánáti cigányok, a walachiaiakhoz hasonlóan, vándor kovács ként és vándorzenészként keresik meg kenyerüket. Télidőben evőkanalat, merítőkanalat, teknőt vájnak, és más fafaragásokat készítenek. Nyáron csaknem mezítelenre vetkőznek, és aranyat mosnak a folyókból a síkságokon, elszegődött munkásként... " A Temesi Bánság területén 1774-ben 244 személyt, míg Erdélyben 1781ben 1291 családot írtak össze, mint aranymosó cigányokat. Ez a szám az összes erdélyi cigány 8%-át jelentette.

29 Az 1783-as összeírás Erdély 378 településén 1686 családfőt, 50 özvegyasszonyt és 738 fiúgyermeket említ az aranymosó 26 Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár 1/388-390. 27 TV. LászlóWOl. 346-347, 352, Zsúpos 1990. 130-131. 28 E. D. Clarke: Travels in various countries of Europe, Asia and Africa. (London, 1816-1824) с munkájából idézi: N. László 2001. 337-338. 29 Achim 2001. 69-70, 102. 51