Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Mészáros Ádám: A beás cigányok korai története és megtelepedésük Barcson

Mészáros Ádám: A beás cigányok korai története és megtelepedésük Barcson természetesen azonnal kerestetni kezdték, és amennyiben megtalálták, visszatoloncolták őket gazdájukhoz. Ám akiknek sikerült a Kárpátokon túlra szökniük, ott szabad emberként folytathatták életüket. A történetíró a következőkről is beszámol a Moldva fővárosába, Jászvásárba (Ia§i) tett útja során: „ ...emberi lényeket láttam, akik láncot hordtak karjukon és lábukon, másoknak vaspánt fogta át a homlokát, megint mások vas nyakörvet viseltek. A cigányok legnyomorultabbjainak korbácsolás és más, még kegyetlenebb büntetés jutott osztályrészül: éheztették, tűz fölé lógatták, magánzárkába zárták, meztelenül a zajló, jéghideg folyóba dobták őket. Gúnyt űztek a házasság szentségéből és minden egyéb családi kötelékből is: az asszonyokat elszakították férjüktől, a lányokat elragadták szüleiktől, a kisdedeket letépték szülőanyjuk kebléről, és úgy adták el őket a különböző román vidékekről érkező kereskedőknek, mint a barmokat. " Noha a rabszolgaság intézményét a 19. század első évtizedeitől egyre több támadás érte, a cigányok felszabadítása csak lassan, több lépésben történt meg. Az 1830-as évektől számos olyan törvény született, amely enyhített a cigányok megaláztatásain illetve egyes csoportjaikat szabad státuszba helyezte. A teljes felszabadítás azonban váratott magára. A rabszolgaság teljeskörű eltörlését a legenda szerint egy fiatal jászvásári (Iasi) cigány szakács öngyilkossága előzte meg. A történet szerint 1855 őszén a szakács azért vetett véget életének, mert rabszolga lévén nem vehette feleségül a szerelmét. Később a leány is követte őt a halálba. A legenda szerint a „cigány Rómeó és Júlia" története annyira meghatotta Moldva fejedelmét, hogy véget vetett a rabszolgaságnak. Nem tudjuk, a történet valóban igaz-e, de tény, hogy Moldvában 1855. decemberében, Havaselvén pedig 1856. februárjában végleg eltörölték a cigányok rabszolgaságát.

14 Említettük, hogy a rabszolgaság gyötrelmei miatt korábban is rendszeresen szöktek át cigány csoportok a román fejedelemségekből hazánkba. A felszabadítás után a határt már legálisan is átléphették. A havasalföldi és a moldvai cigányok újabb migrációs hullámainak mértékét jól szemlélteti, hogy a román fejedelemségek cigány lakosságának aránya 1850 és 1900 között 7%-ról 4,5%ra csökkent.

15 A látványos csökkenés kisebb részben az asszimilációra, vagyis a cigányok elrománosodására, nagyobb részben a Magyarországra és Erdélybe illetve Szerbiába és Bulgáriába irányuló tömeges kivándorlásra vezethető viszsza. Kogälniceanu: Esquisse... és Desrobiera tiganiloru с művei után: Fraser 1996. 204. Achim200\. 132-135, Száraz 2006. Achim 2001. 146-147. 47