Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Mészáros Ádám: A beás cigányok korai története és megtelepedésük Barcson

Mészáros Adam: A beás cigányok korai története és megtelepedésük Barcson Rabszolgasorban A fentiek ismeretében meg kell vizsgáljuk a cigányok sorsát a románok között. A Balkán-félszigeten a 14. századtól már biztosan jelen voltak a cigányok. Moldvában és Havasalföldön kevéssel az első cigány csoportok említése után a történeti források rabszolgasorban élő cigányokról tudósítanak. Noha a rabszolgaság intézménye a két fejedelemségben nem köthető a cigányok megjelenéséhez,

6 az Erdéllyel határos két országban szinte a kezdetektől, fokozatosan rabszolgasorba vetették a cigányokat. Eleinte csak a fejedelem birtokolt rabszolgákat, ám később a kolostoroknak és a bojároknak, azaz a román földbirtokosoknak történő adományozásokkal kialakult a cigány rabszolgák három csoportja: a fejedelmi, a kolostori és a bojári rabszolgáké. A rabszolgaságot eleinte nem az írott törvények, hanem a szokásjog szabályozta. Elsőként Vasile Lupu moldvai vajda törvénykönyve rendelkezett a rabszolgaságról, 1650 körül. Tulajdonosaik a rabszolgasorba taszított, szegénysorsú cigányok munkaerejét saját céljaikra használták, Szabadságukban korlátozták őket, alapvető emberi igényeiket semmibe vették. A cigány rabszolgák gyakorlatilag bármilyen munkára kötelezhetők voltak, gazdáiknak csupán élelemmel kellett ellátniuk őket. Tulajdonosaik a sátraikkal vándorló, nem megtelepedett cigány csapatokat is figyelemmel kísérték, és rendszeres sarcot hajtottak be rajtuk. A cigány rabszolgák a családi kapcsolataikat tekintve sem voltak szabad emberek. Sokáig ha egy jobbágy rabszolgával házasodott, maga is rabszolgává sülylyedt. Constantin Mavrocordat fejedelem 1743-as törvénye után az ilyen ember megőrizhette jobbágyi vagy szabad státusát, rabszolga házastársa azonban ezután sem szabadult fel. 1743-tól az ilyen házasságból született gyermekek is szabadok lehettek. Moldvában 1776-tól törvényben tiltották meg a jobbágyok és a rabszolgák közti vegyes házasságokat, és ezt követően is többször rendelkeztek erről. Mindez arra enged következtetni, hogy a románok és a cigányok közötti házasságok gyakoriak lehettek. A cigányok azonban más módon is keveredtek a románokkal. Panait Istrati írja: „szinte minden bojár, fiatal és idős használja a fiatal cigány lányokat". A rabszolgák szaporodása - ahogyan bármelyik lábas jószágé - a tulajdonos érdekeit szolgálta, őt gazdagította. A rabszolgák értéke koronként változott, de mindig is a munkabírástól, a kézügyességtől és a fizikai adottságoktól függött. Gyakoriak voltak a rabszolga-árverések, ahol a cigányok sokszor jó pénzért cseréltek gazdát.

7 6 Román történészek a rabszolgaság intézményét a tatároktól átvett szokás továbbélésének tartják. - Achim 2001. 38-39. Száraz 2006. 44