Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Mészáros Ádám: A beás cigányok korai története és megtelepedésük Barcson

Mészáros Ádám: A beás cigányok korai története és megtelepedésük Barcson A rabszolgák teljes kiszolgáltatottságban éltek. Tulajdonosaik szabadon rendelkeztek felettük, eladhatták, elcserélhették, következmények nélkül megverhették őket. Egyedül a meggyilkolásuk számított büntetendő cselekedetnek. Házasságot a rabszolgák csak a tulajdonosaik hozzájárulásával köthettek. Amennyiben a házasulandó felek nem egyazon tulajdonos rabszolgái voltak, az egyik gazdának meg kellett vennie az illető rabszolgát vagy kárpótlást kellett fizetnie érte. Ha a tulajdonosok nem tudtak vagy nem akartak megegyezni, és a cigányok engedély nélkül mégis megesküdtek, a rabszolgatartók erőszakkal szétválasztották őket, a frigyből született gyermekeken pedig megosztoztak.

8 Számos adatot ismerünk, miszerint a havaselvi és moldvai cigány rabszolgák, a súlyos terhek és a kizsákmányolás miatt elszöktek, s ha tehették, meg sem álltak az államhatárig. Rabszolgatartóik sok esetben megfogták őket, ám akiknek sikerült kibújniuk a kezeik közül, főleg Erdélybe vagy a Bánságba menekültek. Európában példátlan, hogy a rabszolgaság intézménye még a 19. században is élt a román fejedelemségekben. Mihail Kogälniceanu (1817-1891) román történetíró kolostorok és a bojárok rabszolgáit sátoros (vándorló) és házi (letelepedett) cigányokra osztja, míg a fejedelmi rabszolgáknak az alábbi csoportjait különbözteti meg: • 'rudari' vagy 'aurari', azaz aranybányászok vagy aranymosók • 'lingurari', azaz kanálkészítők vagy kalányosok • 'ursari', azaz medvetáncoltató cigányok • 'läiesi', azaz sátoros vagy vándorló cigányok George Pótra a fejedelmi cigányokat hasonlóképpen csoportosítja, de ő az aranymosók több alcsoportját különbözteti meg: • a folyami aranymosókat (aurari sau rudari) • a 'baia§'-okat vagy aranybányász cigányokat (báiesi sau aurari) • a letelepült aranymosókat (aurari asezati locului)

9 Figyelmünket most a Potránkl említett bäias cigányok keltik fel leginkább. Noha a 'rudari sau aurari' és a 'bäiesi sau aurari' definíciók némi bizonytalanságot mutatnak, mögöttük valószínűleg különböző nevű, ám egymáshoz igen hasonló és azonos életmódot folytató cigány csoportokat sejthetünk. Forrásainkból tudjuk, hogy a moldvai és a havaselvi arany javarészét 'rudar'-nak, 'aurar'nak vagy 'baias'-nak nevezett cigányok mosták ki.

10 8 Achim 2001. 53. 9 Kogälniceanu: Esquisse sur l'historié, les moeurs et la langue des Cigains (1837) es G. Potra: Contributiuni la istoricul tiganilor din Romania (1939) alapján Grigore 2001. lQ Achim 2Ш. 69.' 45