Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben” – egy régi barcsi visszaemlékezései

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben... " Egy régi barcsi visszaemlékezései Az első igazi próbatételt mégis az 1937-es első katonai behívó jelentette számára. Parádi Józsefekkor került el végleg Barcsról. A korábban megtapasztalt rendszertelen munkalehetőségeken okulva a katonaságtól való leszerelést követően elvégezte a pénzügyőri tanfolyamot, minek következtében biztos állami állásra tett szert. Mint a későbbiekben olvashatjuk, a köztisztviselői élet kifejezetten vidám mederben folyt egészen a 2. magyar hadsereg mozgósításáig. 1942 nyarától kezdődik a vérzivataros időszak hősünk életében. Miután a katonai alakulatát, a 18. gyalogezredet kivezényelték a Don-menti védvonalra, egyből a harcok sűrűjébe keveredtek: Az 1943-as januári doni szovjet áttörések, a hadifogságba esés körülményei és - nem utolsósorban - maga a hadifogság következett. A hadifogság nyomai mind lelki, mind fizikai tekintetben egy életre rányomták bélyegüket Parádi József lényére. Az éhezés, a szomjúság, a nélkülözés, az orosz tél, a fizikai kimerültség, a betegségek próbára tették az emberek fizikai és lelki állapotát. E tényezők együttesét sokkal kevesebben élték túl, mint ahányan visszatértek a hadifogságból. A szabadulás örömébe egy nagy adag üröm is belevegyült. A megváltozott hazai politikai rendszer következtében a hatóságok nem fogadták tárt karokkal a több évi kényszermunka után hazatérteket. Úgy kezelték őket, mint a rendszer ellenségeit, akik fegyveresen harcoltak a Szovjetunió ellen. Parádi Józsefet hazatérte után rendőri felügyelet alá helyezték „demokráciaellenes tevékenység" vádjával. Történetünket a szigetvári 1956-os eseményekkel zárjuk, melynek Parádi József is részese volt. Azért a szigetvári eseményekkel, mert Parádi József a korábbi rendőri felügyelet miatt csak itt tudott állást szerezni. Mindezek után jogosan feltehetjük azt a kérdést, hogy miért van szükség ilyen visszaemlékezésekre, hiszen sokan átélték az általunk felelevenített kort? Egyre kevesebben, de még mindig vannak olyanok, akik sokat tudnak mesélni a két háború közti korszakról. Miben különbözik ez a visszaemlékezés más visszaemlékezésektől, milyen haszna lehet egy ilyen visszaemlékezésnek tudományos szempontból? Műfaját illetően írásunk visszaemlékezés, vagy memoár. Az elbeszélőre bíztam, hogy mi legyen a mondanivaló váza. Ez rávilágít azokra a mozgatórugókra, amelyek közrejátszottak az egyes ember, konkrétan Parádi József döntéseiben, a kritikus helyzetekben. Szerző-szerkesztőként e - Parádi József által létrehozott - váz keretein belül próbáltam kibővíteni a már felszínre hozott emlékeket az interjú módszerével. Az írás ettől lett kicsit több, mint memoár, és ettől vált - idegen kifejezéssel élve - „oral history'-vá, elbeszélt történelemmé. A mű finoman, de feszegeti a történetírás kereteit azzal, hogy az események leírásán túl az elbeszélő belső fejlődését is nyomon követhetjük. A hősünk életéről szóló írás fő jelentősége abban áll, hogy adalékkal szolgál az adott kor történetéhez. A doni 2. magyar hadsereg pusztulásáról számtalan 180