Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben” – egy régi barcsi visszaemlékezései

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben... " Egy régi barcsi visszaemlékezései visszaemlékezés megjelent. A szovjet hadifogságból visszatértek is jelentős memoár-irodalmat hagytak az utókorra - bár korántsem akkorát, mint a doni katasztrófáról szóló irodalom. Szám szerint több az olyan visszaemlékezések száma, amelyeknek a szerzői részt vettek a Don-menti harcokban és sikeresen hajtották végre a szovjet áttörés utáni visszavonulást, miáltal sikerült visszavonni őket a hátországba, mint a hadifogságból szerencsésen hazatértek történetei. A legnagyobb veszélynek ugyanis az arcvonalon szolgálatot teljesítők voltak kitéve. Őket érintették legelőször a szovjet támadások és az áttörés. A túlélésre és fogságba esés elkerülésére nagyobb esélye volt azoknak, akik az arcvonal mögötti részen teljesítettek szolgálatot. Ezáltal a szovjet bekerítést is sikeresebben tudták elkerülni. Azok a csoportrészek is előnyben voltak, akiknek sikerült együtt maradni. Saját vezetőikkel nagyobb esély volt a túlélésre, mint a magányos visszavonulóknak. A fogságba esettek túlélési esélyei erősen lecsökkentek a foglyok gyüjtőtáborokba való szállítása alatti időszakban. A többhetes szállítás alatt a foglyok vizet és élelmiszert alig kaptak. A hadifoglyok nagyobb hányada már szállítás közben meghalt. Azok számára, akik túlélték a fogolytáborokba való szállítást, a lágerek embertelen megpróbáltatásai még csak ezután következtek. Főként a lágerélet kezdeti szakaszában voltak elviselhetetlen viszonyok a munkatáborokban. Ezért történhetett meg, hogy a doni katasztrófáról szóló memoárok többsége azon katonák visszaemlékezéseiből állt össze, akik sikerrel vonultak vissza. A visszaemlékezések lényegében a harci cselekmények bemutatásán túl a háború, illetve a lágerek kilátástalannak tűnő emberi erőfeszítéseit mutatják be az elbeszélő egyéniségének megfelelő hangnemben. Vannak memoárok, amelyek a katonai cselekményekre helyezik a hangsúlyt, és vannak, amelyekben jelentős szerepet kap az emberi tényező, a mindennapok viszontagsága. Egyegy újabb elbeszélő gazdagítja, árnyalja a már meglévő tudásanyagot. Minden egyes túlélő létrehozza a saját, erősen szubjektív jellegű múltját.

1 Máshogy interpretál bizonyos eseményeket a doni harcokban részt vett ludovikás katonatiszt, máshogy egy közlegény, és máshogy szemléli ugyanazon eseményeket egy emberileg megalázott, fegyvertelen, kiszolgáltatott munkaszolgálatos. Ezáltal a különféle visszaemlékezések egymás mellett létező igazságokat képviselnek. Jelen esetben a történésznek le kell számolnia azzal a gondolattal, hogy csak egy abszolút történeti igazság létezik az oral history, illetve a memoárirodalom kutatása során. Egymással párhuzamosan létező történeti síkok léteznek, ami a történeti szakszöveggel ellentétben nem a múlt magyarázata 1 Tóth 2000. 173. 181