Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben” – egy régi barcsi visszaemlékezései

NECZE GABOR „SZÜLETTEM 1915-BEN..." EGY RÉGI BARCSI VISSZAEMLÉKEZÉSEI Bevezető írásunk főszereplője méltán nevezhető akár főhősnek is, aki tanúja és legtöbbször szereplője is volt a 20. századi magyar történelem meghatározó eseményeinek. Bár az első világháború alatt még kisgyermek volt, fiatal korában katonaként részt vett az 1938-as fölvidéki katonai bevonulásban és a második világháborúban. A Don kanyarulatában, 1943 januárjában bekövetkezett szovjet katonai áttöréskor fogságba esett, ahonnan csak 1951-ben térhetett vissza a szeretteihez. Ugyanakkor főhősünk - nevezzük nevén: Parádi József, született Petrovics József, jelenleg szekszárdi illetőségű lakos - Barcson töltötte fiatalságának legszebb éveit 1927 és 1937 között, amelyekre a ma, majd' 92 évesen is meghatódva emlékezik vissza. Élete legmeghatározóbb élménye mégis a hadifogság keserves, közel 9 évig tartó kényszermunkája volt, melynek túlélése jelentette az igazi próbatételt egy ember számára, amihez elengedhetetlen volt a megfelelő mentális és fizikai állapot. A barcsi évek Parádi (Petrovics) József számára többnyire a gondtalan fiatalságot jelentették. Visszaemlékezése során visszaköszön egy-egy barcsi köztiszteletben álló, illetve közismert személyiség, akik a két világháború közt kortársai voltak a visszaemlékezőnek. A polgári iskola elvégzése után a leventeoktatás és a cserkészet közül kellett választania a többi végzős fiatalemberrel egyetemben. О a cserkészetet választotta, mondván, ez a szervezet kötetlenebb jellegű a leventéknél. A cserkészetben jelentős eredményeket értek el, aminek a kézzelfogható eredménye az volt, hogy a barcsi 666. számú Zsolnay cserkészcsapat képviselte Somogy megyét az 1933-ban Gödöllőn megrendezett cserkész világtalálkozón, akkori megnevezéssel élve - 'világjamboree'-n, noha Somogy megye több cserkészcsapattal is rendelkezett. Parádi József barcsi évei alatt szembesült a pályaválasztás nehéz feladatával. Mindez egy olyan korszakban történt, amikor a gazdasági (világ)válság által sújtott országban nehézséget okozott még a szakma kitanulása is, mert a mesteremberek nem fogadtak inasokat. Mindez gátolta az önálló egzisztencia megteremtését is. Szerencsére Parádi Józsefnek másodszori nekifutásra sikerült megtalálnia a megfelelő szakterületet, amelyet remekül tudott kamatoztatni a későbbiekben is. 179