Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007
Banicz László: Adatok a barcsi pénzügyőrség történetéhez
BANICZ LASZLO ADATOK A BARCSI PÉNZÜGYŐRSÉG TÖRTÉNETÉHEZ A pénzügyőrség a pénzügyigazgatás és ellenőrzés egyik legfontosabb, országos hatáskörrel rendelkező szerve. Ennek ellenére meglepően keveset tudunk történetéről. A modern pénzügyőrség kialakulása egy hosszú, több évezredes folyamat volt. A vám- és adószedés ugyanis szinte egyidős az emberi civilizációval. Az adókról és vámokról rendelkező előírások és törvények minden jelentősebb ókori forrásban felbukkannak. Egy több mint négyezer éves sumer agyagtábla intelmei szerint „Hódolj az istennek, tiszteld a királyt, de félned csak az adószedőtől kell". A vám- és adószedők közül kétségtelenül a Kafarnaumban élő Lévi ben Alfaiosz vált a legismertebbé. Lévit, Máté - arám nyelven „Jahve ajándéka" - apostolt és evangélistát már az őskereszténység idején szentként tisztelték. Ali. század környéke óta pedig a pénzügyekkel foglalkozók védőszentje. A vámszedők társadalmi megítélése ennek ellenére rendkívül negatív volt. Tisztátalanok voltak, és nem csak a farizeusok szemében. Ennek oka, hogy míg az úgynevezett egyenes adókat általában az állami adószedők hajtották be, addig az út-, hídvám és helypénz többnyire a vámés adóbérlők kezében volt. A haszonbérletet nyert vállalkozók egyösszegben előre kifizették az uralkodónak a kiszabott adót, majd ennek többszörösét szedték be. A Mate elhívása középkorban az évszázados gyakorlat tovább folytatódott, tulajdonképpen a nagy francia forradalom koráig általános volt Európában. A magyar pénzügyőrség gyökerei Az adó- és vámbevételek - mint mindenhol - Magyarországon is az uralkodói felségjogok közé tartoztak, éppúgy mint a sómonopólium, a pénzverési, bányászati, vagy vásártartási és árumegállítási jogok. Ezek egy részét idővel egyházi és világi birtokosoknak adományozta az uralkodó. A vásárvámokat például a káptalanok szerezték meg a 12-13. században. Az út-, rév- és hídvámok esetében, az adott terület ura kapott jogot a vám beszedésére. A kincstár ellenőrzése alá tartozó belső vámokból származó bevételek harmadát az ispán, tizedét pedig az egyház kapta. A határvám, mint külkereskedelmi vám első 164