Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2006
Dr. Kéri Nagy Béla: Kulákdeportálás és következményei Drávaszentesen
Dr. Kéri Nagy Béla: Kulákdeportálás és következményei Drávaszentesen Györgyéket kereste fel. A visszaemlékező Embersics Géza 1950. június 23. éjjelét „Szent Bertalan éjszakája"-ként éli át még napjainkban is. A csendes, meleg és sejtelmesen csillagfényes nyári éjszakán félálomban jövés-menésre, apja szidalmas káromkodására, anyja síró szavaira lett figyelmes. Mielőtt teljesen feleszmélt volna álmából, valaki lábánál fogva lerántotta ágyából. Két rendőrt és két civilt látott maga előtt, akik emberi hangon ugyan, de kemény határozottsággal kérték, hogy öltözzön fel. Az idegenek láttán tisztában volt azzal, hogy számukra elérkezett a deportálás órája. A hihetetlennek tűnő valóságot alig fogta fel, máris az egyik rendőr szerszámok, ruhák, cipők és élelmiszerek összeszedésére szólította fel. Pillanatok alatt együtt volt a kasza, sarló, fejsze mellett 1 zsák liszt, 1 bödön zsír, kenyér és ivóvíz. A szekér elé be kellett fognia egyik lovukat, felrakatták a szerszámokat és a személyenkénti 50 kilós csomagjaikat. A civil ruhás ÁVH-sok eközben kitöltötték a Véghatározatot, és közölték: mint kulákok, és klerikális reakciósok, a községben való tartózkodásuk nem kívánatos, ezért a Hortobágyra vannak deportálva. Már pirkadott, mire elindultak a „damaszkuszi úton" a kilátástalan jövőbe. Kora reggel értek a rendőrség által körülzárt somogytarnócai állomásra. A részükre előre odairányított marhavagonba rendőri felügyelet mellett bepakolták szegényes holmijukat, majd felmásztak a vagonba. A rendőrök kívülről elreteszelték az ablakokat és bezárták az ajtókat, megnehezítve a tájékozódást. Egész úton senkivel sem találkozhattak. 11 Késő délutánig tartott az idegtépő, idegesítő várakozás az indulásra. Menetközben nem szóltak egymáshoz, gondolataik mégis összetalálkoztak: vajon hová, merre zakatol velük a vonat? Igaz-e a hortobágyi végcél, amit az ávósok még otthon a lakásban közöltek? Az útirányból - mely feltételezésük szerint Kaposvár és Dombóvár volt - arra következtettek, hogy akár Oroszországba is kerülhetnek. Ettől való rettegésük közben a vonat zakatolása hirtelen megváltozott, majd lefékezett. Az ablak résein kilesve Budapest szűk panorámáját és a Dunát pillantották meg. Rövidnek tűnő utazás után újabb lassításkor Hatvan állomás névtábláját látták. Szemük előtt ismét fellebbent Miskolc és Záhony után Oroszország rémképe. Szibériától annyira irtóztak, hogy egy eleve siker11 Az éjszaka folyamán végrehajtott kitelepítés célja, a deportáltakkal szembeni részvéthangulat mellőzése volt. Ennek ellenére egy-egy bátrabb falubeli követte a lovaskocsit, de a vasútállomást nem merték megközelíteni. A vonat elindulása után hazatérve a szülők, testvérek, a rokonság tőlük értesült a történtekről. Bencsik István, akkori drávaszentesi lakos elmondása szerint többször is odakiáltott a vagonba zárt Embersicséknek, de válasz nem érkezett. Ezért rövid időn belül elindult haza. Géza emlékezete szerint a zárt vagonban semmiféle kiáltást vagy hívást nem lehetett hallani. A lovaskocsit egy, a rendőrség által kijelölt személy hajtotta vissza, a fogatot azonban a TSZ-be irányították. 123
