Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2006
Dr. Kéri Nagy Béla: Kulákdeportálás és következményei Drávaszentesen
Dr. Kéri Nagy Béla: Kulákdeportálás és következményei Drávaszentesen telennek látszó szökési kísérletet is vállaltak volna. Már előkerült a balta is, hogy lyukat vágjanak a vagon oldalán. Pedig tudták: minden vagon fékbódéjában ül egy-egy rendőr. Hatvan után a vonat kattogása ismét megváltozott. A deportáltak feltételezték a fővonalról történt letérésüket. Az ablak nyílásán át megkönnyebbülten látták a végtelen rónát, az Alföldet. Már az is örömet jelentett, hogy szülőföldjükön váltak száműzötté. Megérkezés Hortobágyra A felkelő nap átvillanó sugarai a tehervagon hajszálnyi eresztékein át egy újabb hajnal elérkeztét jelezték. 24 órai zárt utazás után nagy fékcsikorgásra állt meg a szerelvény. Az ajtók nyitásakor hangos káromkodások, ellentmondó utasítások bábeli zűrzavarában bágyadtan, elkeseredetten indultak el csomagjaikkal a megadott sorakozóhelyre. Menet közben látták az állomás névtábláját: Ohat-Pusztakócs. „Már Hortobágyon vagyunk." - sugdosták egymásnak. A rájuk várakozó vontatók szállították a „népnyúzó", „volt kizsákmányolókat" a szálláshelyükre. A pár percnyi várakozás módot adott a körültekintésre, ismerősöket keresve. Felismertek egy-egy csokonyavisontai, berzencei famíliát, többek között látták Széchényi Frigyes grófot és családját is. Az egyik vontató vezetője az ijedt, szánalmas kinézetű deportáltakat látva megkérdezte, hogy valóban önként jöttek-e ide dolgozni, ahogy az itt élőket erről tájékoztatták. A válasz igaz és tömör volt: önkéntesség esetén nincs szükség a tehervagonok ajtainak és ablakainak lezárására és rendőri kíséretre sem. Miután a vontató megtelt, elindult a hortobágyi Árkus-tanya egyik birkahodályához. A derékszögben (L) épült pajtányi akol egyik részéből átterelték a birkákat a másik félébe. így az ól egyik félét a birkák, a másikat az „új lakók" foglalták el. Az idegi és fizikai fáradtságtól kimerülve a jelentős mennyiségű birkatrágya kihordásához már nem volt energiájuk. A közeli szalmakazalból hozott szalmát szétszórták a birkaürülékre, s a kimerült több száz deportált - férfiak, nők, gyerekek - az almon egymás mellett mély álomba merültek. A „Magyarország Szibériájáéként kezelt Hortobágyon az internáltakat „telepesként" tartották nyilván. Elhelyezésükről és foglalkoztatásukról a Belügyminiszter a Hajdú-Bihar megyei Tanács útján intézkedett. A Hortobágy falutól 10 km-re fekvő Árkus, az egykori szásztelki gazdaság tanyájaként, vasúti és közlekedési utaktól való távolsága miatt ideális hely volt a zárt internálótábor kialakítására. 124
