Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2006

Ander Balázs: Adatok az egyházi nagybirtok történetéhez a Barcsi járás horvát falvaiban a 19-20. század fordulóján

Ander Balázs: Adatok az egyházi nagybirtok történetéhez a Barcsi járás horvát falvaiban mányok (hogy mást ne is említsünk, csak az 1930-as évek falukutató mozgalmának feledhetetlen emlékű szociográfia írói: Illyés Gyulától kezdve Kovács Imrén át egészen Sinka Istvánig) meggyőzően bizonyították, hogy az esetek döntő hányadában a nagybirtok jelenléte valóságos istencsapása volt az ottani lakosság számára. Járásunkban például a 100 kataszteri holdon felüli saját tulajdonú ún. úri birtokok és a tőkés vállalkozók által bérbevett földek aránya 60 % körüli szinten állt, ami szinte tökéletes visszatükröződése volt az egész Somogyra jellemző megyei állapotoknak.

3 Közismert, hogy a történelmi Magyarországon belül a Dunántúlt tekintették a latifundiumok igazi hazájának, de megyénk még ebben a társaságban sem szerepelt túl fényesen, hiszen Fejér megye mögött őt illette a cseppet sem kedvező második helyezés. Miért volt baj mindez? Saját kutatásaim alapján is azt mondhatom, hogy ezeknek a nagybirtokoknak a népességeltartó ereje messze elmaradt a kívánatostól. Ha megvizsgáljuk, hogy mekkora számú cselédségnek tudtak állandóan munkát biztosítani, akkor néhány statisztikai kalkulációt elvégezve megállapítható, hogy egységnyi területre vetítve a mamutbirtokok hozzávetőlegesen csupán feleannyi embernek tudtak megélhetést nyújtani, mint az ugyanakkora területű paraszti kisbirtokok. És akkor még nem is szóltunk a kérdés azon aspektusáról, hogy miféle életminőség is volt az, amely így osztályrészéül jutott a földtelen cselédségnek! Az emberalatti nyomor, a mindennapi megaláztatás és patriarchális függés, az 1848-as jobbágyfelszabadítást túlélt feudális viszonyok létroncsoló pokla világlik ki a korabeli sajtójelentésekből, amelyek bepillantást engednek a dél-somogyi mezőgazdasági munkásság elképesztő életviszonyaiba, félrelibbentve a függönyt dohos és sötét, odúnak sem való cselédlakásaik bejárata elől. Az Arbeiter Wochen Chronik 1890. március 30-i számának írása szinte még ma is sokkolja az olvasót. „ Ugyancsak embertelen a mezőgazdasági munkásság nyomora is. Gyakran három család lakik egy szobában. Egy ilyen lakásban, amelyben három család lakik, találtam az egyik sarokban egy nagybeteg nőt, egy másik sarokban feküdt egy halott, egy sarokban állott egy sparhed. Ahol a beteg és a halott feküdt, főztek és ettek. Ehhez még egy csomó gyerek, mindez egy szobában! E szerencsétlenek táplálkozása káposztából és répából, babból és krumpliból áll, de még ebből is hiányt szenvednek... " 4 A külterjes, tehát egyoldalúan a szántóföldi szemtermelést erőltető, azaz gabonatermesztésre berendezkedett nagybirtokok kis munkaerő szükséglete egész vidékek lakosságát zárta ördögi kalodába. Mivel a dualizmus idején a 3 Ander 2004. 87. 4 Kanyar 1967. 296-297. 84