Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2006

Ander Balázs: Adatok az egyházi nagybirtok történetéhez a Barcsi járás horvát falvaiban a 19-20. század fordulóján

Ander Balázs: Adatok az egyházi nagybirtok történetéhez a Barcsi járás horvát falvaiban hatalmon levő politikai csoportosulások elsinkófálták egy igazságosabb birtokrendezés törvényi szabályozását, és a földosztásra még csak gondolni is maga volt a megtestesült radikalizmus, az uradalmas falvak nagybirtokainak vasgyűrűjében fuldokló népnek nem sok választása maradt. Mi jellemezte a helyzetet? A válasz dióhéjban: kivándorlás, egyke vagy a nyomasztó helyzetbe való rezignált beletörődés, esetleg -ritka kivételként-belterjes, intenzív mezőgazdasági kultúrákra való átállás, amely - nagyobb élőerő szükséglete miatt segíthetett enyhíteni a kínzó vidéki munkanélküliség legégetőbb gondjait. Mindez egyes speciális nagybirtokfajtákon még hangsúlyosabban érvényesült. A nagy haszonbérleteken a bérbevevő tőkés vállalkozónak a puszta bérleti díjon felül saját profitját is meg kellett termelnie, ami a „dupla bőr lenyúzásának" effektusával hatott az adott latifundium munkásseregére. Az alacsonyabb természetbeli javadalmazás, a növekvő munkanormák, a hajnaltól késő estig tartó munkaperiódus mind-mind eszközei voltak a keményebb munkatempót diktáló bérletes kezelésben levő nagybirtokoknak. Hasonló hatások érvényesültek a piaci földforgalom elől elzárt ún. kötött birtokokon: a hitbizományi és egyházi latifundiumokon is. Mivel elidegenítésüket törvényileg tiltották, jelzáloggal való megterhelésük - és így pénztőke szerzése a modernizáláshoz, munkaigényes fajtákra való átálláshoz - lehetetlen kísérlet volt. Ámde ha mégis sikerült valamiként a birtok tulajdonosának hitelhez jutnia, akkor azzal sokszor a saját gazdasági tönkremenetelének felgyorsításáról szóló megfellebezhetetlen ítéletét írta alá, mert ahogyan arra a századelőn Hirsch Alfréd rámutatott „A mezőgazdaságot szolgáló hitel Somogy vármegyében " című tanulmányában, az agrárium jövedelmezősége legtöbbször olyan alacsony szinten vegetált, hogy abból képtelenség volt kigazdálkodni a magas kamatlábakkal terhelt hitelek törlesztő részleteit. Természetesen a végrehajtó megjelenése leginkább a kisgazdákat fenyegette, és az ő birtokaikat verték többnyire dobra. A tanulmánykötet tematikája megadja az apropóját annak, hogy ez a kis tanulmány miért éppen a horvát lakosságú falvakat veszi górcső alá. A szerző azonban még adós maradt a válasszal arra a kérdésre, hogy miért pont a 19-20. század fordulója az az intervallum amelyre ezen írás koncentrálni kíván. A válasz egyfelől roppant gyakorlati. Az agrárviszonyok történeti kutatásánál minden korlátja ellenére - megkerülhetetlen bástyaként magasodik az 1895. évi mezőgazdasági üzemstatisztikai összeírás (amely az 1895/ VIII. te. alapján végrehajtott felmérésnek köszönhetően községekre lebontva is tartalmazza a gazdag adatsorokat), és ami a népszámlálási, népmozgalmi összeírásokkal kiegészítve, feldolgozandó témák kimeríthetetlen tárházát szolgáltatja a helytörténeti kutatások számára. Másfelől pedig létezik egy kutatáselméleti válasz, amelyet talán legpontosabban az agrártörténeti és honismereti vizsgálódások 85