Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2006

Frankovics György: „Minden nép a saját nyelvén virágzik!” Reformáció és a katolikus hitélet újjáéledése a török kori Dráva-melléken

Frankovics György: „ Minden nép a saját nyelvén virágzik! " Reformáció és a katolikus hitélet újjáéledése kai küldte el Zágrábba, amire Vinkovics püspök tíz nap elteltével már választ is küldött. Vidoczi katolikus pap 1640. május 10-i keltezésű horvát nyelvű levele többek között ezeket tartalmazza: "A környező falvakból eljöttek testvéreink és a szentborbási aposztata Filip nevezetű barát is, aki valamikor a Szent Ferenc­rend szerzetese volt, s itt hét évig misézett, most pedig megnősült és gyermekei vannak Szentborbáson, a nyolcadik szláv faluban, ahol kálvinisták módjára tartja a misét..." Vidóczi "szláv" falvakban élő "tót" kálvinistákról ír, azonban ez alatt horvá­tok lakta települések értelmezendők, s minden bizonnyal az időközben elhorvá­tosodott magyar lakosság is. Katolikus papok hiányában az eltelt száz évben e részeken teljesen új állapotok teremtődtek. A Dráva menti magyar-horvát lakosság 1633-ban áttért az új protestáns vallásra, azaz Sztárai Mihályt követte, ám nem teljes mértékben, mégpedig a hitvita eredményétől függetlenül. Nos, mint említettük, a török nem avatkozott be a lakosság hitéletébe, szá­mára az adók pontos betartása és behajtása volt a legfontosabb. Ebben az időben - katolikus papok hiányában - a licentiátusoknak, azaz a laikusoknak igen megnőtt a szerepük. Ok olvasták a templomban a Szentírást, fiatalokat eskettek és halottakat temettek. Valójában, az eltelt időszakot vallási tekintetben egyaránt kettős állapotok jellemezték. A Dráva menti horvát lakosság, ha csak rövid időre - vélhetően hét évre - felvette a református vallást, ám nyomban rá - az 1640-es évektől ­visszatért a katolikus hitélet gyakorlatára. Krizsan András, az egyik kiemelkedő horvát laikus, aki "Szentborbás és vidékének parókiája" katolikus híveit a légrádi hajdúk ellen oltalmazta, meg­tanult latinul, s népe számára a püspöktől horvát nyelvű imakönyveket kért. Nem véletlenül, ugyanis levelének idézete mindennél beszédesebb. Ez így szól: Minden nép a saját nyelvén virágzik! - írja Pécs püspökének Zágrábba, horvát nyelven. A nagy kockázatot magám vállaló Vidóczi káplán a Dráva mente lakos­ságára vonatkozó második levelében Vinkovics püspöknek Andrija Krizsant (Krizsan András) ajánlja figyelmébe. A török hatóság azonban "valami módon" mégis értesült Vidoczi tevékeny­ségéről, és a Szigetvár melletti turbéki plébániáját a szigetvári szpáhi és a bég katonái feldúlták, és megtalálták Vinkovics Benedek püspök levelét, ami akkor felért egy halálos ítélettel. Vidoczi ezeket írja: "A szigetvári zahimi szpáhik és agák amikor megtudták, hogy Vas ka sz. Mártonban jártam, s hogy az összes falvak lakói összegyűltek előttem, látogatásomat rossz tettnek vélve nagy rosz­szat cselekedtek reám nézve, s a török császárság hitetlen árulójának nevez­tek... ", amiért karóbahúzás jár. 71

Next

/
Thumbnails
Contents