Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2006

Mészáros Ádám: Horvátok és magyarok a 18. századi Barcson

Mészáros Ádám: Horvátok és magyarok a 18. századi Barcson Sematikus ábra a délszláv nyelvjárásokról. Forrás: Ŝimunoviĉ 1995: 354. A kaj nyelvjárást ma a nyugat-szlavóniai, a ca (csa) nyelvjárást a Zágrábtól délre élő, túlnyomórészt tengermelléki horvátok használják. A ŝto dialektus nyugati változatát Bosznia és Kelet-Szlavónia területén beszélik. Bosnyák és szerb beszélői mellett a horvátság egy része is ezt a dialektust használja. A 16. századig a kaj nyelvjárás nagyobb területen élt, azonban a török hódítás miatti népmozgás megváltoztatta a korábbi állapotokat. Az oszmán birodalom nyugatra nyomulása idején erőteljes népvándorlás indult meg, melynek nyomán a két horvát nyelvjárás keleti határa nyugatabbra tolódott. A horvát-szerb nyelv- és etnikai határ nyugati, míg a magyar-szerb és a magyar-horvát nyelvhatár északi irányban tolódott el. A Barcstól délre elterülő szlavóniai régió tehát a kaj nyelvjárásterület része volt, ám a török expanzió okozta migráció és etnikai változások során a kaj és a nyugati ŝto nyelvjárás határterülete lett. A Drávától északra elterülő, nagyrészt elnéptelenedett terület elsősorban erre a szlavóniai régióra fejtett ki erős szívó hatást, ahonnan a Dráva mentén domináns, régi szlavóniai kaj-horvátsággal ŝto dialektust beszélő, boszniai eredetű sokac földművesek is költöztek Somogyba. 48 a szerbiai migránsok soraiból nagyszámú, a török kötelékében szolgáló katona, martalóc került ki. Utóbbiak nagy része a hódoltsági időszak után a törökökkel együtt eltűnt vidékünkről, de tudunk katolizált és letelepedett csoportjaikról is. (Kanizsa, Pécs, Szigetvári™«