Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2006
Dr. Kéri Nagy Béla: Kulákdeportálás és következményei Drávaszentesen
DR. KÉRI NAGY BELA KULÁKDEPORTÁLÁS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI DRÁVASZENTESEN 1 Politikai hibák - bűnös következmények A második világháború végén a hazánkat megszállva tartó német fasiszta erők és csatlósaik kiszorításával egyidőben a hazánkba bevonuló és itt maradó szovjet hadsereg vezérkara látszatra lehetővé tette a demokratikusnak ígérkező magyar kibontakozást. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1944. decemberi megalakulása háttérbe szorította a sztálinizmustól való félelmet. Tény, hogy az 1945-ös hazai koalíciós kormányzás kezdetén a bolsevik eszmei és politikai gyakorlat még kevésbé érvényesült. A szovjet hadsereg jelenléte azonban döntő elemévé vált egy újabb megszállásnak és a megszállók alkalmazta erőszaknak. E drasztikus lépések első megnyilvánulásaként a szovjet elhárító szervek magyar területen letartóztatták a magyar demokratikus pártok vezetőinek egy részét, feltehetően a kommunisták Gerő Ernő vezette moszkvai csoportjának bíztatására. Az egyre erősödő internálási és letartóztatási hullám a hazai nemzetiségek, elsősorban a németek ellen irányult. A német lakosság esetleges hiánya esetén a magyarok is szenvedő alanyaivá váltak az úgynevezett „rövid, hátországi munkának", a malenkij robotnak. E rövid és hátországi munka a valóságban - szigorú fegyveres őrizet és embertelen börtönviszonyok melletti - hosszú hónapokra történő deportálást jelentett az orosz gulágokon. 2 A koalíciós évek alatt a „viszonylagos és látszatdemokráciában" élve a hatalmon lévő polgári pártok, valamint az államhatalom és államigazgatás vezető személyiségei a valóságos sztálini politika veszélyét csak késve ismerték fel. 1 A visszaemlékező Embersics Géza szüleivel Drávaszentesen (ma Barcs része), a Fő u. 71. sz. alatt lakott. Gézát (sz. 1929. Drávaszentes) és szüleit: Embersics Györgyöt (1907-1978) és Huber Rozáliát (1907-1995) 1950. június 23-án éjjel innen vitték el az ÁVH és a rendőrség kivezényelt emberei. Géza édesapja asztalosként dolgozott. Feleségével együtt művelték meg a tulajdonukat képező 6 holdnyi mezőgazdasági területüket. A községben, a család köztiszteletben és megbecsülésben, haragosok nélkül élt. Ennek ellenére az akkori helyi vezetők Jóvoltából", mint klerikális reakciósok kerültek kuláklistára, majd kitelepítés útján a hortobágyi deportáló táborba. 2 Bővebben lásd: Füzes Miklós: Modern rabszolgaság. Bp. 1992, és Banicz László: 20. századi kálvária. - A német kisebbség kitelepítésének politikai háttere. In: Gyökerek. A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2005. 85-111. 117
