Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2005

Mészáros Ádám: Németek betelepülése Barcsra 1770 és 1828 között

Mészáros Ádám: Németek betelepülése Barcsra 1770 és 1828 között Az is rontotta a lakosság helyzetét, hogy a sváb körzet vezetői nem tudták megteremteni a külső ellenséggel szembeni védelmet. Miközben Württemberg urai közt éles katolikus-protestáns ellentét feszült, a sváb katonaság tehetetlen volt a franciák rablóhadjárataival szemben, amelyek 1667-től a lakosság újabb, ismétlődő sarcolásait, kifosztásait okozták.

11 Az éhség és a nyomor, a betörő és a beszállásolt katonák ellátása valamint a járványok pusztításai meggátolták a parasztság talpra állását. Emellett a nemesség folyamatosan csorbította jogaikat is. Sok helyen még a házasságkötést és a mesterségtanulást is az uraság engedélyéhez kötötték. A nőtlen férfiakat bármikor behívhatták katonának, akár tíz vagy több (!) esztendőre is, míg a házasokra ez a hosszú szolgálat nem vonatkozott.

12 Világos, hogy a hatalom érdeke az esküvők elhalasztása vagy tiltása volt, a jobbágyok pedig nehezen viselték jogaik ily mértékű semmibe vételét. Aki viszont engedély nélkül is kitartott házassági szándéka mellett, az uradalomból való kitiltással kellett számolnia. A súlyos társadalmi problémák mellett a további háborúk; így a spanyol örökösödési háború (1701-1714), a francia-osztrák háború (1732-1739) és az osztrák örökösödési háború (1740-1748), illetve Eberhard Lajos württembergi herceg (1693-1733) pazarló regnálása tették kilátástalanná a sváb parasztság jövőjét. Már a 17. században is számos olyan badeni és württembergi családról készült feljegyzés, akik elhagyván szülőföldjüket Ausztriába, Franciaországba vagy Csehországba költöztek. Magyarország, mint emigrációs célpont, csak a törökök kiűzése után jöhetett szóba. A sok kárt szenvedett Magyarországon új telepesekre volt szükség ahhoz, hogy az élet mindenütt újra megindulhasson. Az osztrák kormányzat - kivált a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) után - a számára megbízható, katolikus német lakosság betelepítését szorgalmazta. Az állami telepítési törekvéseket a helyi földesurak is támogatták, hiszen birtokaik a benépesítés után válhattak igazán értékessé. Ilyen körülmények között az osztrák és a magyar telepítési törekvések hamar találkoztak a reményvesztett sváb parasztság kivándorlási szándékával, aminek következtében egy - addig soha nem látott - kivándorlási mozgalom vette kezdetét. A telepesek az 1710-es évekig kevesen voltak. A nagyobb arányú beköltözést a folytonos háborúskodás - a karlócai békéig (1699) a török háborúk, majd a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711), ezzel egy időben Németországban a spanyol örökösödési háború - meggátolta. A telepítés 1720 után vett nagyobb lendületet, a földesurak, az egyház és a bécsi udvar aktív közreműködésével. 11 Pencz 1997. 9. 12 Pencz 1997. 9. 15