Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2005

Ander Balázs: Szulok mezőgazdasága és agrártársadalma a 19-20. század fordulóján a barcsi járás statisztikai adatainak tükrében

Ander Balázs: Szulok mezőgazdasága és agrártársadalma a 19-20. század fordulóján 1894. évi 12. tv. 24. §-a Somogyot teljes egészében a melegvérű lovak tény észterületei közé sorolta. A megyei lótenyésztési bizottság 190 l-es indítványára ezt úgy módosították, hogy a Pécs-Kanizsa országúttól délre fekvő területet a hidegvérű, az északit pedig a melegvérű állatok tenyésztési csoportjába rakták át, illetve hagyták meg. Ez az elképzelés azonban ütközött a valósággal, mert pontosan az ellenkezője következett be. A hidegvérű lótartáshoz elengedhetetlen nagy létartalmú takarmányok termesztése a déli régióban a homokos talaj miatt nem hozott kielégítő eredményt, ezért inkább az északabbi területek lettek a hidegvérű lótartás központjai.

39 Kanyar József - már ismertetett - lótartásra vonatkozó 1895-ös megyei összesített adataival szemben (17,4 % uradalmi, 82,6 % paraszti), járásunkban kicsivel jobb volt a kisgazdaságok részesedése az állományból: 15,2 % esett ugyanis a 100 kh feletti birtokokra és 84,8 % az ez alattiakra. Helyi adatokkal is jól alátámasztható tehát az az általános vélemény, amely szerint az uradalmak vonóállata az ökör maradt és a lovakra „komolyabb" munkavégzésből csak a nagyüzemek belső fuvarigényének kielégítése maradt. Ezen kívül alapvetően csak tenyésztési célokra és parádés lovaknak tartották őket. A helybéli nagybirtokosok mindazonáltal igen fontos szerepet töltöttek be a járási lótenyésztési bizottság működésében. 1908-13 között az elnökségi tagok sorában ott találjuk Kammerer Ferencet, Széchenyi Ferencet, Széchenyi Gézát, Széchenyi Frigyest, Somssich Bélát és Thassy Elemért is a környék úri birtokosai közül.

40 A haszonelvű tenyészcelok mellett ugyanis a lótartásban más szempontok is érvényesültek. A felsőbb társadalmi körökben a lótenyésztés mindvégig státuszszimbólumnak számított. Bár a presztizscélból, kedvtelésből, saját szórakozásból tartott magánménesek természetesen jelentős bevételt is hozhattak, mert a rendszeressé váló lóversenyek révén állandó kereslet mutatkozott a telivérek iránt, nem is beszélve a stabil vevőként fellépő hadseregről. A szántóföldi gazdálkodás átalakulása miatt a lovak szerepe folyamatosan nőtt a kisgazdaságok életében, ez azonban nem teljesen így alakult a nagybirtokok esetében. A cselédmunkaerő gyakran változott és a lovakkal szemben az ökrök nem kötődtek annyira a gazdájuk személyéhez. A szántás, boronálás stb. így zökkenőmentesen folytatódhatott tovább a gondozók cserélődése esetén is. A kényesebb tartást igénylő lovak ellátásához szükséges plusz munkaerő előteremtése is gondokat okozott volna, nem szólva a durva és nehéz talajművelő eszközök lecseréléséről, melyek vontatására az ökrök sokkal alkalmasabbak voltak. Az Uo.\ 230, 238. o. Somogy vármegye almanachja 1908, 1911, 1913-as évkönyvei 61