Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2005

Mészáros Ádám: Németek betelepülése Barcsra 1770 és 1828 között

Mészáros Ádám: Németek betelepülése Barcsra 1770 és 1828 között A századforduló után Barcs történetében a 18. és a 19. század fordulója jelentős mérföldkő volt. Miután gróf Széchényi Ferenc (1754-1820) közbenjárására a település 1797ben elnyerte a mezővárosi címet, az élet szinte minden területén lendületes fejlődés vette kezdetét. Barcs, mint mezőváros - latin kifejezéssel „oppidum" a földesúri kötöttségek ellenére immár szerény önállósággal is rendelkezett, és különféle jogokkal bírt. Ide sorolható az országos vásártartási jog, valamint a helypénz szedésére és a szabad bíróválasztásra feljogosító privilégium is. Lakosainak polgári jogállása a szabad királyi városok polgársága és a falusi jobbágyság közötti állapot volt. A mezővárosi cím elnyerése Barcs esetében azért is figyelemre méltó, mert az 1797-ben kapott kiváltság abban a korban született, mikor a földesurak nagy része inkább a már meglévő mezővárosok jobbágysorba taszítására törekedett, nem pedig új mezővárosok létesítésére. Széchényi Ferenc azonban másként gondolkodott. Nemcsak a mezővárosi címet járta ki Barcs számára, de megvásárolta a vámjövedelem szempontjából jelentős drávai révátkelőt, és elérte, hogy ne helyezzék máshova az egész DélDunántúlt ellátó barcsi sóházat. Sőt, egy új sóraktárat is építtetett.

27 1803-ban pedig Széchényi gróf plébániát alapított Barcson,

28 és 1814-ben ő rakatta le az új katolikus templom alapkövét, melyet 1819-re felépítettek, és 1821-ben fel is szenteltek.

29 A barcsi vásárokat a 18. század végén a templomot övező téren - a mai Hősök terén -, a századfordulót követő években pedig a mai Bajcsy-Zsilinszky és Gárdonyi utcák találkozásánál, a sóhivatal közelében tartották. A barcsi vásárok forgalma ebben az időben olyan nagyra nőtt, hogy a birtokközpont, Erdőcsokonya vásárai szinte elnéptelenedtek. A drávai rév és a kikötő forgalma is látványosan megnövekedett. A minden szempontból lendületesen fejlődő és gyarapodó mezővárosba folyamatosan érkeztek az új lakók: magyar, horvát és német nyelvűek egyaránt. 27 MOL P. 623. Széchenyi es. lt. IV. es. 30. В. 28 Veszprémi Püspöki Levéltár. Acta Parochialia. fasc. 19. No. 12, fasc. 20. No. 34. Az első plébánost, Stánglits Józsefet Csokonyáról helyezték ide. Annak ellenére, hogy már 1803-ban Barcsra kellett volna kültözzön, még 5 évig Csokonyán maradt, és csak 1808-ban foglalta el állását. Ebben az évben fektették fel az első anyakönyvet, azelőtt a korábbi gyakorlatnak megfelelően - a barcsiakat is Babócsán anyakönyvezték. Bővebben erről: Mészáros 2003, Rózsás 2005. 29 Korábban ugyanott fatemplom állt. Ld.: „Visisitatio Canonica Ecclesias Bartsiensis anno 1815" - alak- és tartalomhü másolat a Dráva Múzeum történeti gyűjteményében. BT-88.701.1. 25