Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2005

Mészáros Ádám: Németek betelepülése Barcsra 1770 és 1828 között

Mészáros Ádám: Németek betelepülése Barcsra 1770 és 1828 között rendelkező, de kiváltságos rétegeket - ilyenek voltak pl. az armalista nemesek - a birtokos földesurak sok esetben a zsellérek közé sorolták, másrészt pedig a hagyományos müveléshez elégtelen, kicsiny földdel bíró szegényparasztság is hajlott a csekély földterületet igénylő növény kertszerü termesztésére. Zsellérek lakta kertészfalvak sorát találjuk meg a 18. századi Csongrád, Csanád, Arad és Békés megyék területén, az Alföld dél-keleti részén. Általános tendencia tehát a 18. század közepén, hogy a dohánytermesztés tevékenysége a jobbágyság kezéből fokozatosan a szabadabb helyzetű rétegek és a földnélküli zsellérség kezébe csúszott át.

25 Az újonnan telepített falvak szerződései is jellemzően kedvezőbb helyzetet biztosítottak a régi jobbágysággal szemben. Ezért is alakulhattak ki az ország több pontján olyan dohány termesztő telepes falvak, amilyen a Somogy megyei Szulok is volt. A dohánytermesztés meghonosodását a fent említett tendenciák mellett itt maga a földesúr, vagyis a Széchényi család is elősegítette. Ebben a sok törődést, nagy munkaerő ráfordítást és különleges technikát, szakértelmet igénylő ágazatban tevékenykedő paraszti dohánykertész réteg már a kezdeti időkben külön vált a hagyományosan gazdálkodó jobbágyságtól. A szuloki németség egy részének Barcsra költözése után a dohánykertészet mind a két településen meghonosodott. Dohányfűzőtű, dohányvágó szerkezetek és dózni

2t (részlet a Dráva Múzeum „Folyó hátán új hazába" című kiállításából) Takács 1964. 17-18. Dráva Múzeum néprajzi gyűjteménye (84.422.1, 85.71.1, 89.25.1, 95.7.1) 24