Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2005

Mészáros Ádám: Németek betelepülése Barcsra 1770 és 1828 között

Mészáros Ádám: Németek betelepülése Barcsra 1770 és 1828 között A Széchényiek is hozzáláttak a terület újranépesítéséhez, hasznosításához. Telepítésekkel és a telepesek számára nyújtott kedvezményekkel elérték, hogy a népesség száma fokozatosan gyarapodjék. Az uradalom részét képező Barcs adataink szerint soha nem pusztult el teljesen, ám népességének jelentős része a török háborúk idején elpusztult vagy békésebb vidékre költözött. Barcs újjáéledése spontán bevándorlás és szervezett földesúri telepítések révén - horvát és magyar családokkal - valósult meg. Lakói 1696-ban már adót fizettek.

1 1703-ban már 14 jobbágyháztartásról, 3 hazátlan zsellérről valamint 2 molnárról tesznek említést a faluban.

2 Miután az 1709-ben kitört pestisjárvány itt is számos gazdát megölt, a földesúr újabb lakókat költöztetett a birtokra. Az új lakók újfent magyarok és horvátok voltak.

3 A község gyarapodását az 1739től 1740-ig pusztító újabb, országos méretű pestis akasztotta meg ismét. Ezután zömmel szlavóniai jobbágyság költözött Barcsra. A horvátság beköltözésének mértékét az 1767-ben keletkezett úrbéri összeírás névanyaga jól szemlélteti.

4 A barcsi lakosság a nagy pestis utáni években túlnyomórészt délszláv családnevű jobbágyokból állt: az összeírt 54 családból 40 volt horvát, és csak 14 magyar. Az első német családok - Széchényi László kezdeményezésére - 1750-ben költöztek a csokonyai uradalom területére. A Darány közigazgatási határához tartozó Szulok puszta betelepítési szerződése 1750-ben kelt, és Szulok katolikus német (sváb) családokkal való benépesítéséről rendelkezett.

5 Noha a betelepítés elsődleges célja a terület gazdasági hasznosítása volt, a telepítési szerződésben szereplő vallási kitétel alapján gyanítható, hogy a római katolikus jobbágyság letelepítése a környező református tömb egységének megbontását is célozta.

6 Német jobbágyokat korábban is telepítettek az ország különböző részeire, jellemzően a háborúk és járványok által leginkább sújtott, megritkult lakosságú területekre. A török háborúk után először Buda környékére, majd a Duna menti tolnai, baranyai és bácskai területekre érkezett nagy számú német telepes. 1718 után a frissen felszabadult Bánát is célterület lett. Számos német család érkezett Veszprém és Szatmár megyébe is. A Somogyba települt németek nem alkottak egységes tömböt: közösségeik magyar falvak közé beékelődött német nyelvszigetek voltak. Ilyen volt Szulok is, ahonnan az 1770-es évektől egyre több család költözött át Barcsra. 1 Bártfai Szabó I / 442. 2 Somogy Megyei Levéltár (továbbiakban SML) IV 1. h. 1703. évi megyei összeírás. 3 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL) Regnicolaris lt. Archívum Regni. Lad. HH. Conscriptio Regnicolaris 1715, 1720. Filmtár N.78. és N.79. Somogy vm. 4 MOL Mikrofilmtár С 59. Departamentum Urbariale. Úrbéri tabellák 5 MOL P.623. Széchényi cs. lt. 245. cs. IV. 34. B. 6 Bognár 1987. 222. 12