Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Ander Balázs: Az agrártársadalom főbb problémái a barcsi járásban a 19-20. század fordulóján

Ander Balázs: Az agrártársadalom főbb problémái a barcsi járásban a 19-20. század fordulóján lyamatosan ébren tartotta a kérdést. A törvényhatósági bizottság évnegyedes közgyűlései 1904. augusztusától rendre foglalkoztak is vele. Az 1906. november 5-i közgyűlésen az alispáni jelentés még így szólt; „A kivándorlást megakadályozni nem lehet, mert tény az, hogy a drágaság következtében az itteni megélhetési viszonyok nagyon nehezek és az is tény, hogy a kivándoroltak közül nagyon sokat tetemes összegű pénzt küldenek haza. "

l A helyzet azonban egyre súlyosabbá vált, mivel 1906-ban és a következő évben 1555-en, illetve 2371-en hagyták el a megyét.

2 A jelenséget ecsetelő beszámolók egyre nyugtalanabbá, a megoldást ösztönző javaslatok egyre sürgetőbb hangúvá váltak. Az 1907. február 4-i alispáni jelentés is borús színekkel ábrázolta a felrémlő jövendő állapotokat. „Ha ez még pár évig így tart, úgy munkásunk nem lesz, a sorozóbizottságok munkája is feleslegessé válik, mert aki csak nem nyomorék az mind Amerikába vándorol ki. " A nagybirtokok és nagybérletek gazdáinak alapvető érdekeit sértette a munkaerő ilyen fokozott ütemű kiáramlása. Az uradalmakból távozni kívánó cselédek a Szent György-napi szerződés lejárta előtt ezért nem is igen kapták meg útlevelüket. Ugyanígy jártak a leszerződött aratómunkások is. Ha maguk helyett nem tudtak mást munkába állítani, akkor csak az aratás teljes lezárulta után, ősszel távozhattak. A kivándorlás ütemének kézbentartására, az 1898-ban, Darányi Ignác agrárminiszter hivatali ideje alatt kidolgozott II. te, az ún. „rabszolgatörvény" valamint a későbbi rendelkezések értelmében jelentős jogszabályi erők álltak a közigazgatási szervek rendelkezésére. Az 1907. február 4-i törvényhatósági bizottsági évnegyedes közgyűlésen Széchenyi Aladár gróf- kit nagybirtokos lévén közvetlenül is fenyegetett a kivándorlás okozta munkáskéz hiány nyomasztó súlya - a jelenséget „nagy nemzeti veszedelem"-nek nevezve javasolta, hogy Somogy megye feliratban kérje az országos szerveket, hogy szigorítsák a kivándorlást szabályozó 1903. évi 4. törvénycikk idevonatkozó passzusait. A kivándorlás alapvető okait nem megszüntető, azt csupán törvényi szigorítással visszafogni kívánó tüneti kezelés helyett Varga Dezső darányi református lelkész és törvényhatósági bizottsági tag gyökeres megoldásokat szorgalmazó javaslata állt szemben. Radikális szellemiségű indítványa - amelyet Kapotsfy Jenő főispánnak a voksokkal történő manipulálása révén, gyanús körülmények között, természetesen leszavaztak

3 - káprázatos távlatokat nyithatott volna a kisbirtokosok gazdasági felemelkedése előtt. A megélénkülő megyei politikai élet viharai országos figyelmet keltettek s a Budapesti Hírlapban Kabos Ede főszerkesztő „Somogyi Tiborcok" címmel vezércikket is szentelt az ügynek. Érdemes hát Varga felszólalását szó szerint idézni: 1 Kanyar 1957. 44. 2 Uo. 42. 3 Farkas 1995. 142. 105