Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Ander Balázs: Az agrártársadalom főbb problémái a barcsi járásban a 19-20. század fordulóján

Ander Balázs: Az agrártársadalom főbb problémái a barcsi járásban a 19-20. századfordulóján kedés, amely az eseményeket csupán az agitátorok nyakába kívánta varrni. Az olyan mindenképpen említésre méltó, emberbaráti cselekedetek pedig, mint Széchenyi Géza és Széchenyi Ferenc 1894-es vállalása, amely szerint ezentúl feleségeik fogják patronálni és ruhával, lábbelivel valamint tankönyvekkel ellátni uradalmaik rászoruló családjainak iskolás korú gyermekeit, példamutatóak voltak ugyan birtokostársaik részére, de mint látható, a bajok gyökerének orvoslásához az ő saját gazdaságaikban sem voltak elegendőek.

1 Az 1898-as „rabszolga" törvény kidolgozója, Darányi Ignác készítette el az új cselédtörvényt is. Az 1907/45. te. - amelyet egyszerűen csak „deres-törvény"-nek neveztek - azonban már tartalmazott előremutató paragrafusokat. így megszüntetésre került a robot, és rendelkeztek a tisztességes cselédlakások építéséről. Az utóbbi vonatkozásában sajnos nem sok történt, de a földbirtokosok nem térhettek ki az agrárproletárok bérköveteléseinek valamelyes teljesítése elől. A Dunántúlon 1905 és 1908 között az átlagos aratóidénybér 138 koronától 154-re, míg a nős cselédek évi juttatásainak összege 473 koronáról 619 koronára nőtt.

2 Ha tehát egyelőre pusztán papíron, és a gyakorlatban csupán kevésbé, de a sorozatos megmozdulások mégiscsak engedményekre bírták az uradalmakat és a nagybérlőket. A birtokos kisgazdákat leginkább sújtó igazságtalan adókivetések és a nyomasztó földéhség kérdésében viszont semmiféle előrelépés nem történt. A hatalomra került koalíció alaptalan ígérgetéseitől megcsömörlött és a mezőgazdasági munkások szervezkedésétől inspirált gazdatársadalom a Függetlenségi Párt uszályáról leválva önálló lépésre szánta el magát. A magyar kisgazda társadalom egyik legjelentősebb mozgalmának, a járásunkbeli Erdöcsokonyának szülötte, Szabó István vált a vezérévé, s személyében megtalálták egy új parasztpárt vezetésére a legrátermettebb embert. A kisbirtokos, falusi bíró Szabó István - aki 1904 óta a törvényhatósági bizottság tagjai is volt - 1908. január 12-én a kaposvári vasútállomás vendéglőjében megalakította a Somogy megyei Kisgazdák Egyesületét. Országos politikát írva először neki sikerült kiemelkednie és parlamenti képviselővé válnia a kétkezi földművesek sorából, de falujához és származásához tragikus életének végéig hű maradt. Mivel a nagyatádi választókerület addigi képviselőjét - Chernél Gyulát - főrendiházi taggá nevezték ki, 1908 nyarán megindult a verseny az országgyűlési mandátumért. A történet jól ismert. A kormánypárt jelöltjeként induló dr. Piszár Antal barcsi ügyvéddel szemben Szabó István a 48-as Függetlenségi Párt programjával fellépve az ellentábor minden visszás erőlködése ellenére - mintegy 44 főnyi szavazat többséggel győzni tudott. (A kormány mintegy 12000 koronát adott az itteni kampányra. 1 Dombóvári 194. 2 Mérey 1956. 175. 98