Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Banicz László: Kisvárosi történet – Barcs 25 éve

Banicz László: Kisvárosi történet - Barcs 25 éve Egyesült Önsegélyező Szövetkezet, majd a Magyar Leszámítoló és Kereskedelmi Bank barcsi fiókja, a Barcs és Vidéke Néptakarékpénztár, a Magyar Szlavón Takarékpénztár és a Barcsi Kereskedelmi RT. A századfordulón Barcs 5400 lakosával a második legnépesebb település volt a megyében, míg a kereskedelmi forgalomban és az iparban foglalkoztatottak arányát tekintve az első helyen állt. A népszámlálási adatok szerint 1900 és 1930 között a lakosság 24-35%-a dolgozott az iparban, melynek legfontosabb szektora a fafeldolgozó- és fűrészipar volt már ebben az időben is. Az első fűrésztelepet 1874-ben hozta létre egy morva cég a későbbi nagy malom helyén. Hamarosan a pécsi Engel gyár is nyitott egy kisebb üzemet, de ez nem működött sokáig. Barcs legjelentősebb fürészüzemét 1878-ban alapította a francia Société d'

importation de Chêne. A párizsi cég Szlavóniában vásárolt erdősségeket és az itt kitermelt fát dolgozták fel Barcson. 1897-re ezeket a közeli erdőket szinte teljesen kivágták, ezért a cég áttelepítette üzemét Bizováczra. Az elhagyott telepet a következő esztendőben a Neuschloss fivérek vásárolták meg. A mezőgazdasági ipar jelentősége csak a századfordulót követően nőtt meg, de az 1930-as évek végére ismét visszaesett. Ez részben annak is köszönhető, hogy igazából csak a malomipar képviselte ezt a gazdasági szektort. Hagyományai a drávai hajómalmokig nyúlnak vissza, melyek jelentős része a gőzhajózás megjelenésével kiszorult a folyóról. A 19. század végén létrehozott kisebb gőzmalmok mellett 1912-ben felépült az eszéki Union RT-hez tartozó malom is. Ennek 1916-os leégését követően 1917-18-ban épült fel a nagyteljesítményű malom, mely azonban csak néhány hónapig üzemelt, és csak 1922-ben indult be újra a folyamatos termelés. Az üzemet 1927-ben teljesen átépítették, azonban az exportlehetőségek beszűkülése miatt 1935-ben ismét leállították a termelést. A helyi mezőgazdasági termést dolgozta fel Belcsapusztán a Kremzir Mór birtokos és nagykereskedő által alapított szeszgyár, mely hamarosan szeszfinomításba és likőrgyártásba is bekapcsolódott. Még a feldolgozóiparnál is fejletlenebb volt az építőanyag-ipar, mely alig jelent meg a községben. Mindössze a Barcs-Drávavidéki Takarékpénztár tulajdonában lévő, 1892-ben épített téglagyár és az 1903-ban beindított cementáru üzem látta el építőanyaggal a környéket.

1 A gazdasági fejlődés tehát, egyoldalú volt és a kereskedelmi szektort érintette elsősorban. Ennek ellenére jelentősen átalakította a település szerkezetét. A nagyarányú bevándorlásnak köszönhetően Barcs kezdte kinőni korábbi határait. A terjeszkedés érdekében Kanitz Károly bécsi bankár, hajótulajdonos és gabonakereskedő megvásárolta a mai vasútállomás környékén elterülő, a Rinya és a Dráva part közötti mocsaras területet. 1867-ben a Rinya patak új mederbe terelésével ezt kiszárították, majd feltöltötték. Ezen a részen épül fel a már viszonylag polgárinak 1 Az 191 l-ben alapított Barcsi Gőzmalom és Téglagyár RT. - mint neve is mutatja - szintén foglalkozott téglagyártással, pontosabban mészhomoktégla gyártásával. A malom téglagyár részlege azonban csak időszakosan működött. 18