Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2003

Mészáros Ádám-Rózsás Márton: „Rablókkali találkozás.” Juhász Mihály németi plébános feljegyzései Gelencsér Józsiról a nevezetes somogyi rablóról

Mészáros Ádám - Rézsás Márton: „Rablókká li találkozás." ÉÊÊÊÊt Juhász Mihály németi plébános feljegyzései Gelencsér Józsiról, рЬттЬ a nevezetes somogyi rablóról —— Baranya, Tolna, Somogy, és Zala megyék lakóit, gonosz, és vakmerő vállalataikkal folytonosan rémülésben - és pedig több évekig tartották. Ezen emberek vakmerősége annyira ment, hogy nem csak éjnek idején, hanem fényes nappal is, a' legnépesebb helységekbe betörtek, és a' kit ők maguknak áldozatul kiszemeltek, azt mindenkor egy krajczárig irgalmatlanul kipusztították. Hogy e mellett a Hatóságok sem maradtak békével, az igen természetes. Volt is üldözés minden oldalról, pandúrok, zsandárok és más, a csend és béke fenntartására szentelt egyének éjjel nappal fáradoztak, sőt utóvégre a' Pécsett tanyázó császári Vadász Zászlóalj is kirendeltetett, kik is hegyen völgyön, erdőségek, és sok mezők közepette utánjárnak, hogy a' gonosztevőket kézre keríthessék. De mindenkinek munkája és törekvése sikertelen volt, történtek ugyan több ízben a' rablók, és üldözőik közt forma szerinti összeütközések, de ilyenkor és mindig ez utolsók húzták a rövidebbet, mert több pandúr és Zsandár esett el a rablóknak jól czélzott fegyvereik által, még ezek mindig kimenekültek, és gaztetteiket azután is folytatták. Egyébbiránt azon időben általányosan elhírült dolog volt, hogy ezen útonállók rablási vállalataikban általányosan mérsékelt módon, sőt ha szabad magamat így kifejezni, szelíden, és emberségesebben jártak el, és csak ott, és akkor vetemültek nagyobb kegyetlenségekre, a' hol és mikor egyenes ellenszegülést tapasztaltak, vagy ha valakit feladási, és őket elárulási szándékról gyanúsítottak - ilyen esetekben, az igaz, hogy kegyetlenségük határt nem ismert, és ölnek, gyilkolnak irgalmatlanul. Tényleges példáik szolgálnak mind a' kettőnek bebizonyításán. Ugyan is az elsőt illetőleg: Patkó és társai betörtek egy alkonyat táján Bakonyán, Pécs városának ugy szollván tőszomszédságában, a Plébánoshoz, Gundi Mihályhoz, és ' mint hogy ez lelki éberségét teljesen megtartva, őket egész komoly udvariassággal fogadva, és követeléseiket minden vonakodás nélkül azonnal teljesítette átadván nekik a' mi pénzkészlete volt körül belől tizenkétszáz forintot, ők is a legnyájasabb módon viselték magukat, sőt a' nekik vendégszeretőleg feltálalt vacsorát is jó izüen elköltötték - minek végeztével Patkó még ezen barátságosan tréfás szavakkal vett bucsut vendég szerető gazdájától: " Ne búsuljon semmit a jó tisztelendő úr, hiszen majd ki fogja ezt is heverni." Nem sokára ez után beköszöntöttek a' Bakonyának szomszédságában létező Szent Gyenisi Plébánoshoz Spiltiner /?/ Jánoshoz de éhez már éjnek idején jöttek, s' midőn gyertya világ mellett a szobába betódulván fegyvereiket az ágyban fekvő Plébánosra irányozák, ez félig tréfásan, félig komolyan figyelmezteté őket, hogy tartsák félre azt a piszkafát, ők is azonnal, mint színleg kiengesztelődve higgadt és barátságos beszélgetésbe ereszkedtek, és miután a Plébánosnak öt száz 71