Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2003
Mészáros Ádám-Rózsás Márton: „Rablókkali találkozás.” Juhász Mihály németi plébános feljegyzései Gelencsér Józsiról a nevezetes somogyi rablóról
^àÊÊ^^ Mészáros Ádám - Rózsás Márton: „Rablókkali találkozás." f|tV|Ft Juhász Mihály németi plébános feljegyzései Gelencsér Jóisirél, итттття a nevezetes somogyi rablóról De valamint mindennek a' világon, ugy Patkó János garázdálkodási szereplésének egyszer vége lett, de hol, és mikor veszett el, soha sem jött köztudomásra, annyi mindenesetre gyaníttatott, hogy egyikben az összeütközések között megsebesíttetvén valamellyik czinkos társánál titokban ápolást nyert, a' ki által azután, midőn meghalt, szinte olly titokban elis temettetett. Azonban Patkónak letűnésével a' rablások még sem szűntek meg, mert éppen ugy, mint Patkó maga megjósolta, találkozott ismét ember, ki a' vezérséget magához ragadva, alárendelt társaival a gonosz játékot tovább is folytatta - és ez így tartott folyvást egész 1864 - ik évig, midőn a' rabló bandának feje valami Gelencsér Jósi Somogy megyei fiatal legény lett, ki negyed magával azon vidéket is meglátogatta, a' mellyben és laktam, és a kivel azután, mint alább elbeszélem, nekem is volt találkozásom. 1864-dik év Április 14-én csötörtöki napon negyed nyolcz óra tájban bementem a tőlem csak másfél órai távolságban fekvő Pécs városába. Végezvén dolgomat délután két órakor ismét vissza haza tértem. Midőn az udvarban megállapodtam, láttam cselédemet a' kocsi felé közeledni, de olly feldúlt arczvonásokkal, hogy magam is megrémülve felkiálték - az Istenért, csak nem ért valami nagy baj benneteket azóta, hogy oda jártam? De ő szólni sem mervén, csak arra kért, hogy mennék be a házba, és ott fog felelni. Felelt is azonnal, a' mind bementünk, és elmondá: miszerint mindjárt reggeli eltávozásom után néhány perezre, hír jött a szomszéd eszterághi pusztáról, hogy az annyira elhíresülett rabló banda oda megérkezett, és hogy ezen emberek azt izenték volna, hogy este felé engem is megfognak látogatni. Az egész előadás olly határozott, és a valószínűség is olly nagy volt, hogy az egész dolgon egy perczig sem kételkedtem, de természetesen aggodalmam és rémülésem is azon mértékben nevekedett. Mit csináljak? ez volt az első kérdés, melyet magamhoz tettem, felülni a készen álló kocsira, és vissza hajtani Pécsre, ez volt véleményem szerint a legüdvösebb lépés, mellyett ezen setben tehettem. Igen, de hát a hivatalos teendőket ki fogja napokonát, vagy órákonát helyettem elvégezni? S azután, Pécsett sem maradhatok mindig, egyszer csak vissza kell jönnöm, már pedig ki biztosít engem, hogy a rablók, ha már egyszer elhatározták, hogy engem megraboljanak, nem fognak a hetek vagy hónapok múlva is az tájon ismét megjelenni, s gonosz szándékjokat rajtam teljesíteni? A másik gondolatom az volt: hogy bevárom itt a rablókat, akár hogy is fog a dolog véget érni. Igen, de ezen esetben ismét mennyi félelem, mennyi rettegés fogja dúlni keblemet azon perczig, míg a várt vendégek megérkeznek, mert akár jönnek, akár nem jönnek, nekem egész éjjel egészen felöltözve ébren kell maradnom, hogy az első jeladásra, azonnal teljes készülettel léphessek elő. Mert ezen esetben , és ezen emberek ellen ajtókat bezárni, kapukat lelakatolni , 74.
