Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2003

Mészáros Ádám-Rózsás Márton: „Rablókkali találkozás.” Juhász Mihály németi plébános feljegyzései Gelencsér Józsiról a nevezetes somogyi rablóról

Mészáros Ádám - Rózsás Márton: ,,Rablókkali találkozás." ^/ÉÊÊÊÊÊ^. Juhász Mihály németi plébános feljegyzései Gelencsér Józsiról, íjtTlF) a nevezetes somogyi rablóról ыямшимш csak annyi volna, mint egy dühös vad állatnak csekély és gyenge nádkerítést felállítani, át törekednek minden akadályon, s ilyenkor dühösségek még inkább fokozódott. A legczélszerübb, sőt egyedül alkalmas és sikeres lépcső lett volna ezen esetben, rögtön jelentést tenni az illető Hatóságoknak, s ezekre bízni minden további teendőt. - Igen, de éppen ezen eszme, ezen gondolat volt az, melly ezen alkalommal távolabb volt tőlem, mint ég a földtől - minden csak ezen gondolat nem jött eszembe. A dolog hihetetlennek látszik, de én akkép magyarázom ezen feledékenységem, vagy ezen észbe nem jutást, hogy azon gondolat mikép a zsiványok elől nincs menekvés, és ha az embert semmi hatalom vagy hatóság sem képes ezek ellen biztosítani - ezen gondolat, vagy is inkább ezen meggyőződés annyira elfoglalta minden eszmélő tehetségemet, sőtt hogy ugy fejezzem ki magamat annyira rögeszmémmé vált, hogy a Hatóságokra , mint valami külsegítségre reá sem gondoltam, s minden lelki és testi erőmet oda irányoztam, hogy hogy ön magamból, és önmagam által szerezzem meg azon eszközöket és módokat, mellyek alkalmasak lesznek engem ezen bajból kiszabadítani. Végre a sok tűnődés és tépelődés után egy gondolat villant fel agyamban, mellyet azonnal megragadtam, és ki is vittem, és ezen gondolat az volt: elmenni, és a zsiványokat saját tanyájukban felkeresni, és ott a dolgot velük ugy amint lehet, elvégezni. Mert psychologiai - lélektani elvből kiindulva, így okoskodtam: ha én lepem meg előbb a rablókat, ezek, ha nem is rendkívüli, de bizonyosan szokatlan eljárásom által annyira elfogom őket kábítani, és rendes gondolkozásmódjukból ki forgatni, hogy minden rossz szándékukról, és megtámadási terveikről meg fognak feledkezni s számításomban egy cseppet sem csalatkoztam. Azon perczben tehát a' mikor ezen gondolat eszembe jutott, köpenyemet nyakamba akasztva, és zsebjeimet szivarokkal megrakva útnak indultam, és olly sietséggel mentem hogy nem egészen tíz perc alatt a pusztai épületnek tágas udvarában találtam magamat. Itt egyenesen az ispányi laknak tartottam, a' hol az ispányt Bálovits Ignátzot, nejét, és férjhez menő leányát egygyütt találtam, mélly, és bus, mint nekem tetszett legalább, gondolataikban elmerülve. Jó estét mondván nekik, belépve hozzájuk - Mi újság van, Önöknél? Semmi, feleié az Ispány, de ezen „semmi" olly jelentőség teljes volt, hogy minden, nálomnál kevésbé elfogult, és felizgatott ember is, azonnal az ellenkezőt következtethette volna. Dehogy nincs, mondám én, sőt igen is van és szomorú újságoknak kell itt lenni, mert én csak ez előtt egy pár óra negyeddel értesültem az iránt, hogy a rablók itt Önök környezetében ütötték fel tanyájukat és mitöbb azon szándékot táplálják, hogy engem estére meg is fognak látogatni. 75