Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2003

N. László Endre. Aranyászok a Dráván és a Murán

N. Lásrfé Endre: Aranyászok a Dráván és a Murán ОшТиЭ „... kitűnt, hogy az aranymosás beneficiumát élvező földesurak az összegyűjtött aranyat, noha az fejedelmi regálét képez, a kincstárnak - beváltás végett átszolgáltatni elmulasztják, különben is e téren még többféle visszaélés követtetik el az iparosok, főleg pedig csalás a zsidók részéről..." „... egyebekben tilalmazni óhajtjuk, hogy a földesurak, vagy bárki más, az aranymosóktól aranyat beváltson, vagy saját szükségletének ürügye alatt azt megtartani merészkedjék..." „... nem szabad bárkinek is a pátenslevéllel ellátott és megbízott aranymosókat bármi adóval is terhelni, még kevésbé szabad őket a mosott aranynak kamarai hivatalokba való beszolgáltatásában gátolni, vagy bármi módon, bármi címen zavarni, vagy zavartatni, sőt inkább nekik e tekintetben minden szükséges segítség nyújtassák és akik őket ebben gátolnák, azok ellen, mint a királyi jövedelmek csonkítói ellen, eljárás indítassék ezen jog tehát a jelen levél felmutatása mellett (minden aranyász rendelkezett ilyen nevére szóló mosási engedéllyel), a földesurakkal, vagy azok tiszttartóival szemben gyakorolható legyen..." A pátenslevél tényeiből, hangvételéből még a leghitetlenebb olvasó is kiérezheti, milyen nagy fontosságot tulajdonított annak a - bizonyára nagyon is jelentős mennyiségű - mosott aranynak, amit azóta is szállít a Duna, a Mura, a Dráva (s több más folyóvizünk), ami most ott hever a partok, zátonyok fövényében, vagy éppen a folyóvizek medrében (vagy ősüledékben) érintetlenül, az emberi tudatlanság és a bűnös közöny nemtörődömség kiáltó példájaként... Vajon hivatalosan mit fizettek akkor a mosott aranyért? Erre a kérdésre is választ kaphatunk Mária Terézia idézett pátensleveléből. A dunai arany latja 13 forint, 30 krajcár A murai és a drávai aranyé 14 forint, 45 krajcár A többi sáraranyé 11 forint 57 4. kép: Alpi aranybánya vízműve