Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2003

N. László Endre. Aranyászok a Dráván és a Murán

Aranvászok a Bráván és :án flfTlFl helyeknek" vagy „habzásnak" nevezik. Az aranymosás mindig, tehát évezredekkel ezelőtt is - és olcsó rabszolgamunkával is - csak ezeken a helyeken fizetődött ki, de ezeknek a helyeknek egyedüli ismerői az aranyászok voltak, akik apáról fiúra adták tovább tudásukat és mesterségbeli fogásaikat. Az aranyban leggazdagabb helyeket titokban tartották, hiszen éppen ezektől függött a mindennapi kenyerük. Dr. Uzsoki András - az aranymosás történetének kiváló ismerője - szerint már a rézkortól folyt itt kisebb - nagyobb megszakításokkal az aranymosás. 2. kép: A legrégebbi ismert rajz a Dráva aranyászairól egy XVI. századi térképen írásbeli dokumentumaink vannak már a XI. századból is arról, hogy a királyaink mennyire komolyan vették az aranymosást, s éppen ez igazolja, hogy a bányászott aranyon kívül a mosott arany is igen jelentős mennyiségű lehetett. A honfoglalás óta szabadon dolgozó aranyászok igen hamar rájöttek, hogy a nehéz munkával kitermelt arany a hivatalosnál lényegesen jobb áron is értékesíthető, s így a szigorú rendeletek ellenére, kimosott aranyuk legnagyobb részét a csempészeknek adták el, vagy a feketepiacon. Ez az oka, hogy a honfoglalás óta egyszerűen nincs megbízható kimutatás az évente és vidékenként kimosott arany mennyiségéről. „... Mivel az arany beváltásánál a kincstár sokat levont, (az aranyász) érintkezésbe lépett az aranycsempészekkel, s így folyvást jókora aranyérték vándorolt túl az ország határain..." - írja Lukács Béla 1872-ben.

2 A felügyelet alatt álló aranymosó rabszolgáknak és a bányaraboknak alkalmuk sem nyílt arra, hogy az általuk kinyert aranynak egy részét félretegyék maguknak, hiszen megmotozták őket. Viszont az akkori kimutatások a kimosott arany mennyiségéről - többé-kevésbé - pontosak lehettek, ha éppen a felügyelők nem dézsmálták meg az aranyat. 2 Lukács B. 1872, 62-73, 97-98.