Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
V. A XVIII. század első felében - VI. Migazzi püspök korában és a XVIII. század végén
92 Az emberi élet Vácon és vidékén szitások céhe is és még főbb nagyobb céh, melynek céhleveleit azonban nem ismerjük. A barátok rendházuk udvarán egy külföldi mintára fölszerelt gyárszerű posztónyíró műhelyt állítottak fel, amelyből összes magyarországi rendházaik ruházati szükségletét látták el. A bécsi kormány rendeletére össze kellett írni, hogy miféle iparcikkeket készítenek az országban. 1771-ben Vácon egy iparos közepes minőségű kordovánt csinált és 18 forintért adta kötegét. Egy késes háromféle minőségben 5 forint 30 krajcár, 5 forint és 4 forint 12 krajcárjával készítette a kés tucatját. Két kalaposmester 4, 3 és 1 forintjával adta a kalapot. A nyomdaszabadalmat 1775. június 23-án adta Mária Terézia Ambró Ferenc Ignácnak, aki azonban már öt évvel előbb megkezdte működését. A váci nyomdának egy évszázadon át kitűnő hírneve volt és valóságos kultúrmissziót teljesített azzal, hogy olcsó és tanulságos olvasmányt adott ponyvairodalmi tér-. mékeiben a nép kezébe. 1780-ban indította meg a Váczi Ó és Új Kalendáriomot, mely 8—10,000 példányszámával 57 éven át terjesztette a népművelést az egész ország területén. Igen élénk volt a halászat és a malomipar. Az egykor híres vásárok nem vesztettek régi jelentőségükből. Ez időtájt kapta a város a hetivásár-szabadalmát (1761). Az országos vásárok régebbek. A tavaszit vagy virágvasárnapit a nép magvásárnak hívta, mert ekkor szerezte be magszükségletét, a nyári- vagy Sarlósvásárt hagymavásárnak, mert rengeteg hagymát hoztak ekkor a piacra, az őszi- vagy Gálvásárt káposztavásárnak, a télit, mert karácsony hetében tartották, Tamásvásárnak. A kereskedés szabadságát féltékenyen őrizték s e végből vásárbírákat alkalmaztak. Ezek főként arra vigyáztak, hogy az idegeneket kapzsi kalmárok meg ne rövidítsék. Azt tartották, hogy jó vásár csak ott akadt, ahol jó cipót sütöttek és olcsó bort mértek. Ez a két feltétel pedig meg volt a váci vásáron. Egy ittjárt utazó fel is jegyezte, hogy
