Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
V. A XVIII. század első felében - VI. Migazzi püspök korában és a XVIII. század végén
VI. Migazzi püspök korában és a XVIII. század végén 93 Vácon jó a bor, de goromba a kocsmáros. Idegeneket, csavargókat magánlakásokba nem volt szabad befogadni, mert a közbiztonsági állapotok nem voltak rózsásak. A lakosság nyugalmát gyakran zavarták meg Ilcsik és Jánoscsik rablóvezérek útonállásai. A néphagyomány szerint a Násznép-barlangban rejtették el zsákmányaikat, kincseiket. A nép még ma is kutat utánuk. A burgonya eleinte kerti vetemény volt és csak 1760 után kezdett általánossá lenni. Migazzi mutatott példát a komlótermesztésre és selyemhernyótenyésztésre. E végből a szőlők között komlóskertet jelölt ki és 9000 gyökeret ültetett, továbbá elrendelte, hogy mindenkinek a földjén legyen egy darabka hely az eperfák részére, az elszáradt fák helyébe és az utcákra is eperfát ültessenek. Közbenjárására a helytartótanács 2000 darab eperfát osztatott szét a lakosság körében. A szőlő- és gyümölcstermelés nagyobb lendületet vett, ipari- és takarmánynövényeket is kezdtek termeszteni és nagyobb súlyt helyeztek a kertművelésre. A két- és három vetésforgású gazdálkodásból Mária Terézia úrbéri rendelete emelte ki a földművelő lakosságot. Most már az egész határt művelés alá kellett venni és a váltógazdaság elvét érvényesíteni. Véget vetettek az ugarolásnak, fogytak a mezők, a rétek helyét mesterséges takarmánnyal bevetett területek foglalták el. Gondot fordítottak a föld följavítására is. Vizsgálni kezdték a váci földek talajviszonyait és Szabó József püspöki szertartó 1793-ban Vátzi Gabona címen magyar és német nyelven könyvet adott ki a Vácon négy év alatt szerzett gazdasági tapasztalatairól, melyek eredményeként az ő módszere szerint már első alkalommal a rendesnél kétszerte nagyobb termést hozott a váci föld. A belterjes mezőgazdaság mellett megindult az okszerű állattenyésztés is. Addig nem ismerték még a marhák istállózását. Az élelmes görög és örmény kereskedők egyenkint összevásárolták a parasztoktól a marhákat, kihajtották a nagy legelőkre, melyekben a Duna-Tisza köze
