Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
Előszó
4 Az emberi élet Vácon és vidékén után rábukkanunk a hallstatti vaskor fejlett eszközeire, melye két a kelták megjelenésével a La Тёпе korszak pompás emléktárgyai követnek. Az országhatárt vonó Duna túlsó partjáról és széles medréből előkerült edények és fegyverek a hódító római birodalom idáig terjedő hatalmának ékesbeszédű bizonyítékai, melyekből kétségbevonhatatlanul megállapíthatjuk, hogy a történelmi időket megelőzőleg létesült már üt az a révátkelő-hely, ahol a középkorban a híres sokadalmakat tartották. így gyakorolt városunkra sorsdöntő befolyást a Duna, melynek révátkelője szolgált alapul — a későbbi vásárokkal — Vác város kialakulásához. További fejlődését aztán a püspökség megalapítása mozdította elő. Ezzel egyszersmind belejutott a történelem sodró örvényébe. Az a sokszínű élet, mely évezredes nemzeti történetének lapjain lepergett, maradandó nyomokat hagyott népének lelkiségében és jellemében. A váci ember lelkisége a váci múltban gyökerezik. A közöny és feledés megöli a multat. A márványba faragott táblák felidézik, az ércbevésett sorok megőrzik, a könyvekbe írt történelem fenntartja az események emlékét, de nem élteti. A múlt csak akkor él, ha a szívek mélyén lobogó lángját egyik nemzedék a másiknak adja át. Minden váci ember szívében olthatatlanul él a város múltjának ragyogó és borús emléke, itt senki sem felejtette el elődeinek kevés örömét és sok szenvedését, — mert mindig mostoha volt a váci ember sorsa. Sokat szenvedett mindenkor tűztől, víztől, járványoktól, de minél több megpróbáltatást kellett kiállania, annál hívebben ragaszkodott az ősi hagyományokhoz és ahhoz a röghöz, melyet apái tapostak. Vissza-visszajár lelkünk a múltba. De ne sirassuk, ne merengjünk dicsőséges emlékein, hanem vonjuk le belőle a tanulságot, merítsünk belőle hitet, bizalmat, bátorságot, erőt, hogy sivár jelenünk szomorú küzdelmei között helyesen cselekedjünk és megszerezzük a szilárd alapot a boldog jövő kiépítésére!
