Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
I. Az őskorban és a történelmi idők mesgyéjén
ELSŐ FEJEZET AZ ŐSKORBAN ÉS A TÖRTÉNELMI IDŐK MESGYÉJÉN Ille terrarum mihi praeter omnes angulus ridet. (A föld minden tája közül legjobban ez a zug mosolyog reám.) Horatius. A szaktudósok tanítása szerint négy geológiai kort különböztetünk meg földünk történetében. Az elsőben jelennek meg az alsóbbrendű élőlények, a másodikban az óriás hüllők, a harmadikban az emlősök, a negyedikben az ember. Az ős- (archaikus) korban szerves lények nyoma még hiányzik. Hogy csillagászati számokban ne beszéljünk, körülbelül kétmillió év előtt,1) a felsőmiocaen korában éghajlatunk a trópusi vidék klímájával egyezett. Csodálatos tanúságot tesznek erről a forró égöv flórájának és faunájának reánkmaradt kövületei és ásatag (fossilis) maradványai. Délszaki növények pompáztak ekkor itt mindenfelé. Pálma-erdők virágoztak, a borostyán haragos lombja sötétlett a hegyek ormán, lótuszvirágok tenyésztek a mocsarakban, karcsú bambusznád ringott a tikkasztó szellő fuvallatára. Mint ma Afrikában az Egyenlítő mellett, úgy élt a mi vidékünkön az elefánt, az orrszarvú, a zsiráf, a *) Charles Lyell, a modern geológia megalapítója, százötvenmillió évre teszi a föld történetét.
