Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)

II. A honfoglalás idején és az Árpádházi királyok korában

II. Az árpádhézi királyok koréban 41 nak, Nürnbergnek és a többi .városnak búzára volt szük­ségük, mert ők csak rozsot (Roggen) termeltek, a búzának még a nevét sem ismerték, mivel pedig a búzát a váci vásáron vásárolták össze és itt rakták hajókra, a búza szót városunkról nevezték el Waizen-nek.1'1) A gabona­­neműeken kívül eladásra került bab, borsó, répa, gyü­mölcs, továbbá méz, sajt és só. Igen keresett árúcikk volt a bor, melyet nagy mennyiségben szállítottak Német­országba, ahol Regensburg volt a piaca. A ruha-anyagok közül bőröket, posztókat, lenvásznat, de kész ruhát, ka­lapot, keztyűt, sarut, lábbelit, csizmát s a többit is árusí­tottak. Árultak még vasat, rezet, ólmot, fát. Az 1288. évi esztergomi vásáron embert is, — férfit és nőt egyaránt,— mert a rabszolga-kereskedés még fennállott. A vásárokon megjelent német, bizánci és más külföldi kereskedők köl­tekezéseiből főként a város vendéglősei, mészárosai és pékjei húztak hasznot. A hatóság a vásár kétheti tarta­méra vásári biztosokat nevezett ki. Ezeknek a működése sok mindenre kiterjedt. így az árak irányítására, az áru­sok ellenőrzésére, sőt a bíráskodásra is. A szárazföldi utak járatlansága és a biztonság hiánya miatt az utazás és szállítás leginkább hajókon történt. A zavarosban meg­­tollasodott zsidók mind nagyobb hatalomra tettek szert és zsarolták a mindenéből kifosztott népet. Az elszegénye­dés terjedt s vele a kihágások és bűntettek száma is nö­vekedett. A papság sem nyújtott a népnek követendő példát fegyelmet nem ismerő kicsapongásaival. Az erköl­csi élet lesüllyedt és a közbiztonsági állapotok is lezül­­löttek. Nem volt személyes biztonság. Napirenden voltak a gyújtogatások. Az országutakon zavartalanul kószáltak a rablóbandák. Ezért a Bancsa nemzetségbeli István püspök negyedik utóda, Tamás, még 30 év múlva sem mert Vácra jönni, hogy elfoglalja püspöki székét. Mégis az volt a végzete, hogy 1289-ben leszúrták. Pedig épen a személy és vagyon ellen elkövetett bűnök vonták ma-13) Rudnay Béla : Őseink és rokonaink 31. és 59.

Next

/
Thumbnails
Contents