Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
II. A honfoglalás idején és az Árpádházi királyok korában
42 Az emberi élet Vácon és vidékén guk után a legsúlyosabb büntetéseket. A rablógyilkost meghurcolás után kerékbe törték. Halálért halál, testcsonkításért csonkítás járt; így a személy elleni nagyobb bűnök elkövetőit lefejezték, a templomrablót kerékbe törték, a rablót és tolvajt felakasztották még kisebb érték lopása esetén is, ha a bűncselekményt éjjel vagy tűzveszedelem idején követte el. A polgárságra és városra veszedelmes bűnösök, a bűbájosok, varázslók és gyújtogatok máglyahalállal bűnhődtek. A házasságtörő férjet felesége kívánságára lefejezték. Aki viszálykeltés okából hízelgett, az a nyelvét vesztette. Az ünneprontókat és templomkerülőket megvesszőzték. A lopással vádoltat az egyházba-menekülés sem mentette meg a csonkítástól, ha tagadott és bűnösnek nyilvánult. Szabad embert már az első lopásért eladták, azután úgy bűnhődött, mint a tolvaj szolga: először az orrát vágták le, másodszor a két fülét, harmadszor halállal lakolt. A vádlott esküvel védekezett. A bizonyítás eszközei voltak a tettenérés, beismerés — kínvallatással is —, és az istenítéletek : tüzesvas- és forró-, vagy hidegvízpróba.14) A polgárság műveltsége megfelelt az ország többi lakóiénak. Az átlagos műveltségű ember akkor még nem tudott írni és olvasni. A középkorban mindenütt az egyház volt a művelődés középpontja és a tanügy vezetője. Az első elemi iskolák a plébánosi iskolák voltak. Ezekben az elméleti tudás legalsóbb elemeire tanítottak. A magasabb oktatás a püspöki székhelyeken felállított püspöki,, vagy káptalani iskolákban talált kellő művelésre. Vácon 14) Tüzesvas-próbánál a vádlott kezébe nyomtak 1—3 iont súlyír izzóvasat, melyet 9—12 lábnyi távolságra kellett vinnie. Azután bekötözték a kezét, kötelékét a káptalan pecsétjével lepecsételték és harmadnap a nép jelenlétében bontották fel. Ha a kéz sértetlennek mutatkozott, a vádlottat ártatlannak nyilvánították és fölmentették. A forróvízpróbánél gyűrűt, követ, vagy más tárgyat kellett a vádlottnak a forróvízzel telt üstből kivenni. A hidí. gvíz-próbénál a vádlott jobbkezét a ballábához kötötték és a folyóba vagy tóba dobták. Ha elmerült, akkor ártatlan volt és a derekára kötött kötéllel kihúzták, ha pedig fennmaradt, bűnösnek ítélték, mert azt tartották, hogy a tiszta víz kidobta volna magából.