Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
I. Az őskorban és a történelmi idők mesgyéjén
1. A iászok alatt 25 nek sem kegyelmeztek és felgyújtották a barbárok hajlékait, aztán minden veszteség nélkül visszatértek. A császár egy ideig még Aquincumban maradt seregével. Itt találták őt a jászok követei, hogy békét kérjenek. A császár az elibe bocsájtott követeket oly hitvány népnek látta, hogy környezetétől azt kérdezte : Vájjon mind ilyenek-e a jászok ? És midőn válaszul azt nyerte, hogy: az egész nemzet legjelesebbjei állanak előtte, haragra lobbant és hangosan felkiáltott: „Engem a balvégzet emelt római császárságra, amidőn ilyen hitvány, alávaló barbár nép nem maradhat békén a maga hazájában, hanem fegyveresen tör a római birtokra és ellene hadra kelni merészel“. A császár annyira felingerült és a hangos beszéddel anyinyira megerőltette magát, hogy tüdeje megszakadt. Orrán, száján kibugyant a vér és ott helyben megütötte a guta. 075. november 17.) A jászok ellen személyesen harcoló Ammianus Marcellinusnak ebből az előadásából26) látjuk, hogy a Dunakanyarulat baloldalát — tehát városunk vidékét — lakó népek alapjában békés hajlamú állattenyésztő és szántóvető nép volt, mely csak szükség esetén váltotta fel a földművelés békés eszközeit az öldöklés gyilkos fegyvereivel. Akár több-kevesebb függetlenségben, akár a rómaiakkal függő viszonyban élték háborúkkal gyakran megszakított életüket, nem szabadulhattak a római civilizáció jótékony hatása alól, bárhogy is ragaszkodtak sajátos nemzeti műveltségükhöz, melyet azonban — fajuknak eltérő lélekalkata miatt — a római kultúra mégsem tudott teljesen megváltoztatni. Környékünk keltarómai kultúrájának érdekes emléke az a múzeumunk római tárgyak csoportjában kiállított kétkerekű kocsit ábrázoló feliratos kőtábla, melyet városunkkal szemben a pilisi hegyekben találtak. Hogy a rómaiak érintkezése az itt lakó barbár népek : a kelták, jászok s a többi között sűrű volt, igazolják az itt-ott felbukkanó római lelettárgyak (mogyoródi római 26) Rerum gestarum Libr. XXX. cap. Vi. pag. 494.
