Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
I. Az őskorban és a történelmi idők mesgyéjén
24 Az emberi élet Vácon és vidékén várak voltak a bennlakók menedékhelyei. Ammianus Marcellinus jegyezte föl róluk azt is, hogy a római katonák a menekülő jászokat viskóikba és gerendákból épített házaikba követték és a házaik fedeleit rájuk gyújtották.25) A rómaiak és más ellenséges törzsek ellen egyaránt védekeztek. Egy 15 mérföld hosszú, 6 méter széles és 3 méter mély árkot vontak a Duna és Tisza közt, mely a Naszáltól Tiszapolgárig terjedt. Ezt a hatalmas erődítményt nevezték el a babonás szláv népek Csörsz-ároknak (Csertovszki járek), mert az ördög alkotásának hitték. A markomann-háborút követő békeszerződésben arra kötelezték magukat, hogy a rómaiak részére évenkint nyolcezer főnyi lovas katonát állítanak ki. 371-ben a rómaiak egy nagyobb erődöt (castra praesidiaria) kezdtek emelni a quádok földjén. Gabinius, a quádok királya, követség, majd nyílt ellenállás útján ezt megakadályozni igyekezett. Maximinus, Pannónia kormányzója, a quádok panaszának elnémítására Gabiniust kíséretével együtt barátságos ebédre hívta és az ebéd végén valamennyiüket orozva meggyilkoltatta. A vendégjog e vérlázító megsértésének hírére a quádok tüstént szövetkeztek a jászokkal és szarmatákkal. Hirtelen átúszták a Dunát és az aratómunkával elfoglalt embereket legyilkolták, barmaikat elhajtották, két légiót egymásután megsemmisítettek, a falvakat, nyílt helyeket fölprédálták. 374 tavaszán Valentinianus császár személyesen indult egész erejével a Dunához, hogy megfenyítse őket. A nyarat Carnuntumban töltötte, de Merabaudes nevű vezérét előre küldötte a quádok ellen, míg maga derékhadával Aquincumba sietett, a flotta hajóiból hidat köttetett, átkelt a Dunán és más oldalról, mint Merabaudes, a jászok földjére lépett. Ezek hegyeikről rémülve látták földjükön a római sasokat. A katonák az asszonyoknak, aggoknak, sőt csecsemők-25) Rerum gestarum Libr. XVII. cap. 13. pag. 126.
