Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
Függelék. Népszokások és hagyományok
Népszokások és hagyományok 193 el. A halottat ének kíséretében Szent Mihály-Iován vitték ki a temetőbe. A kisdedet mindig másnemű fiatal vitte ki a karján. (Leány halottat legények, legényt pedig leányok vitték és pedig párosán: négyen, hatan vagy nyolcán.) A temetőben az egyházi szertartás végeztével a rokonok és jóbarátok egy-két marok földet vetettek a sírba. Majd visszatértek a halottasházhoz, és megülték a tort. Falatozás és borozgatás közben elsorolták az elhunyt erényeit és említésre méltó tetteit. A lakmározás a késő éjszakába is benyúlt. De bármily későn is volt, mielőtt szétszéledtek volna elénekeltek egy halotti dalt.8) * Az egyházi ünnepekkel kapcsolatos népszokások is jórészt feledésbe mentek vagy elhalványultak. Már hetekkel karácsony előtt, advent első vasárnapjától kezdve megindult a betlehemjárás: Hat-nyolc 10-12 éves fiúból álló csoportok járták be esténként 6 és 9 óra közt a várost. Bezörgettek, becsengettek a házakba és a gyermek Jézust dicsőítő énekeket mondtak a magukkal vitt vastag papírból készített, templom alakú Betlehem előtt. A Betlehem belsejében egy fából faragott Jézuska, továbbá tehén, ló, szamár, juh, kecske s más állat volt. A kis Jézus mellett Szűz Mária és Szent József, előttük a jászolka. A templom ajtaja nyitva volt, hogy be lehetett látni, mert két gyertya világította meg a Betlehem belsejét, melynek oldalfalaira szentképek voltak festve vagy ragasztva. A Betlehemet fehér ingbe-gatyába öltözött angyal vitte a kezében. A fején fehér és sárga színű csákót viselt. A tréfás szerepet játszó öreg pásztornak kócból készült nagy bajúsza és szakálla volt, kezében nagy bunkós botot tartott. Öltözéke rongyos ruha és fekete suba volt, a fejét kucsma födte. A vállára vetett tarisznyába gyűjtötte a kapott ajándékokat: kalácsot, pogácsát, 8) Réső: im 230. 13
