Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
Függelék. Népszokások és hagyományok
194 Függelék szalonnát, rézkrajcárokat. A többi pásztor ruhája ing volt, a fejükön kétszínű csákó (zöld és piros, kék és sárga arany és ezüst s a többi). Mindegyik csörgős botot tartott a kezében. Vízkereszt előtt a fiúk a betlehemjáráskor használt fehér ruhát öltve magukra, papírból készített püspöksüveget nyomtak a fejükre, az állukra szakáit ragasztottak és mint három királyok járták be hármas csoportokban a várost. Alkalmi énekeket zengedeztek és előre betanult verseket szavaltak. Nagyhét csütörtökén megkezdődött a harangok elkelepelése. Minden gyereknek volt legalább is négy kelepelőszerszáma. Pénteken a passzió alatt volt a Pilátus-ütés. Ahogy a legutolsó gyertya kialudt, a padban ülők könyveikkel a padra vertek. A csonkamise után urak és parasztok, asszonyok és leányok ünnepi ruhát öltve sorra látogatták a templomokban felállított szentsírokat. A Nagytemplom közepén állott és a római Szent Péter-templom konfessziójának mintájára készült sírbolt lejáró lépcsőit elálló koldusok sorfala közt jutott le a látogató a kripta-kápolnába, melynek titokzatos homályát az oltár előtt felálított szentsír körül lobogó gyertyalángok pislákolása oszlatta el és tette misztikussá, rejtelmessé. A szentsírt teljes díszbe öltözött huszárok feszes vigyázzállásban, kezükben kivont karddal őrizték. Vállukon hófehér mentével, fejükön sötétkék csákóval és állszíjjal, büszke tekintetükben megkövült nyugalommal, mint a cövek álltak a sir mellett jobbról és balról. A piaristák templomában egy-egy karinges ujoncnövendék, a ferencrendieknél egy-egy buzgón imádkozó szerzetes, a fehérek templomában szintén jobb- és baloldalt térdelő papnövendék őrizte a virágokkal dúsan feldíszített szentsírt. Szokás volt továbbá, mikor a harangok megszólaltak, a farázás. Tudniillik a virágzásba lévő fákat megrázták, hogy bőven teremjenek. Néhányan kezöket és arcukat
