Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
I. Az őskorban és a történelmi idők mesgyéjén
I. Az őskorban 15 Halottaikat elkorhasztották, elföldelték, vagy kőlapokkal kirakott sírgödörbe temették. Később meghonosult a halotthamvasztás és ezzel az urnatemetkezés. Az urnatemetők sokasága vidékünk bronzkori népességének nagy sűrűségéről tanúskodik.9) Hogy kik voltak ezek a háromezer év előtt itt lakott embertársaink, nem tudjuk. A reánk maradt háztartási eszközök, fegyverek, ékszerek s főként koponyák és csontok alapján többféle a föltevés, de ezeket semmiféle bizonyítékkal nem tudjuk alátámasztani.10) Az egykorú görög és római történetírók több népet is emlegetnek hazánk területén, a történelmi idők küszöbén, de zavaros előadásaikból sem a nevük, sem a fajuk meg nem állapítható. A vas használatával az emberiség fejlődésének egy új és jelentős korszaka nyílt meg. Már a kaukázusi khabilok kezdték, de csak Krisztus előtt 1100—900 körül jutott el a görögökhöz s milétoszi hajós kereskedők hozták 600 körül a Duna völgyén fölfelé a hallstatti kultúra helyeire. Hazánk területére csak a VIII. században jutott. Az V. századig mint régibb vaskorszak vagy hallstatti kultúra virágzott. A kelták felléptével az ifjabb vaskorszak, vagy La Тёпе műveltség lépett helyébe. Ezt az időszakot a Krisztus előtti V. századtól — hazánkban а IV. századtól Krisztus születéséig, illetve a római hódítás koráig szokás számítani. Az egyes korok azonban nincsenek egymástól élesen elhatárolva, ellenkezőleg egymásba folynak, mint a 9) Nagy Géza Budapest és vidéke az őskorban című tanulmányéban városunkat Pest vármegye egyik legjelentékenyebb bronzkori telephelyének mondja. (Budapest régiségei Vili. 88.) 10) Nagy Géza vidékünk bronzkori lakosságát három különböző nép egyesüléséből származtatja. Az őslakók települését a Krisztus előti XIV—XII. századra teszi és azt hiszi róluk, hogy kulturális tekintetben, meg talán etnikailag is Trója második városának népével, a pelaszg-etruszk népséggel voltak rokonságban ; második elemének, a XII. század táján keletről Ázsiából bevándorolt árja és túrán keverék népet tartja ; a harmadik elem véleménye szerint egy a Krisztus előtt 1500 körül északnyugat felől behatolt baltvidéki árja nép lett volna. (U. o. 156. A dunakeszi ásatásokról Archaeol. Ért. 1893 : 263, 1889: 375, 439., Hampel József: A bronzkor II. 26.)