Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
I. Az őskorban és a történelmi idők mesgyéjén
16 Az emberi élet Vácon és vidékén tavasz virágai. Egyik kor a másiknak adja át a maga kultúráját — a traditio átadást jelent — egyik a másikon épül fel, a későbbi folytatása az előbbinek. Mindegyik hódító nép, mint műveletlenebb átvette az itt talált kultúrát, vagy abból legalább annyit, amennyit a maga céljaira fel tudott használni. Ezért látjuk a bronz és vas vegyes használatát a hallstatti korban. Egyébként hely és idő szerint is a műveltségnek különböző fokát találjuk egyes népeknél. így mikor Görögországban már virágzott a bronzkori műveltség és Homérosz Trója megrázó ostromát írta pattogó hexameterekben, nálunk még a kőkorszak kezdetleges műveltségében élt az ember, s amikor Itáliában Petrarka már lágy olvadékony szonetteket írt Laurájához és az olaszok Bocaccio pajzán Dekaméronjában gyönyörködtek, a magyar még a Halotti Beszéd döcögős mondatait dadogta. A hallstatti kor átmenet volt a bronzkorból a vaskorszakba úgy, hogy vannak akik a hallstatti korszakot ezért a bronzkorba sorozzák. Ebben a kultúrában éltek Dunántúl, — a rómaiak későbbi Pannóniájában, — a pannonoknak nevezett néptörzsek. Külön pannon népfaj nem volt, nevük az egyes népek: peonok, azalok s a többi összességét jelentette. Nincs reá semmi bizonyítékunk, de valószínűnek látszik, hogy ezeknek a pannonoknak egyik törzse lakta városunk vidékét a vaskorszak elején. Békés, szorgalmas nép volt; főként vadászattal, halászattal és földműveléssel foglalkozott. Istállókat építettek és azokban lovakat, igásmarhákat, szamarakat stb. tartottak. Raktáraikban szerszámok: eke, borona, kapa, kasza, vasvilla, rosta, cséplő, szekér és más gazdasági eszközök voltak felhalmozva. A Dunából főként tinnhalakat (Thynnus) és szardíniákat (Trichia, Sardinia) halásztak. A vadászat tárgya főként bölény, vadökör és sörényes birka volt.11) * 11 11) Historiae Romanae Vol. II. Libr. LXVII. cap. 33., Jordanes : Get. 55.
