Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
I. Az őskorban és a történelmi idők mesgyéjén
14 Az emberi élet Vácon és vidékén Ruházatuk állati szőrméből, vászonból és nemezből állott. A célszerűség mellett mind nagyobb szerepe jut itt is az ízlésnek, amit a nagyszámú tű, gombostű, kapcsolótű, gomb, övpánt és egyéb reánk maradt ruházati tárgy bizonyít. A beretva a szőrtelenítésről tesz bizonyságot, miként a számos aranyból és bronzból készült ékszer, — melyet a fülben, nyakon, karon, kézen, lábon és övön hordottak, — a szépérzék fejlődését és a fényűzés terjedését mutatja. E tárgyak során külön is meg kell emlékeznünk a váci fibuláról. A bronzkor embere a lenből és kenderből szőtt vásznat a mellen vagy a mell táján külön szerkezetű rugós és kapcsos tűvel (fibula) fűzte össze. Ennek legrégibb és legegyszerűbb alakját Közép Európában a váci fibula (ungarische Fibel) képviseli. A peschierai típushoz tartozó formájából fejlődtek Pulszky Ferenc véleménye szerint hazánk jellegzetes későbbi fibulái, melyek mindvégig megtartották a lapos, elnyújtott alakot.8) Lakás tekintetében a bronzkori ember nem jutott sokkal előbbre. Mint a kőkorszak végén, most is agyaggal kitapasztott, rőzséből font kunyhóban lakott. Védelmi eszközei azonban megszaporodtak, tökéletesedtek és díszesebbekké váltak. Ezek voltak a tőr, kés, kard, fokos, lándzsa, csákány, buzogány, a ruganyos bronz-sodronyból készült kar-, kéz- és ujjvédő tekercsek. Erődítéseik és telephelyeik a régiek maradtak, de szorosabb összefüggésbe hozták őket egymással ügy, hogy egyik várból látni lehetett a másikat és jeleket adhattak egymásnak nappal füstoszlop, éjjel tűz segítségével. így Pogány vár könnyű szerrel érintkezhetett már Verőcével, Verőce Dunabogdánnyal vagy Cselőte Csöröggel, Csörög Sződdel, Sződ Vácharíyánnal és így tovább Dunakesziig, Palotáig s a többi. 8) Magyarország Arch. I. 164. (A kezdetleges művű, vonaldíszes, egységes vastagságú bronzhuzalból álló és tövén hármas tekercset képező kapcsolótűt Czirbusz Géza egyetemi tanár még mint piaristanovicius 1875-ben a Kis-érnek a Dunába szakadó torkolatánál találta és a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.) A régiségtár első termében a XXVI. tábla 36. sz. a. van kiállítva.
