Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
IX. A kiegyezés után
138 Az emberi élet Vácon és vi ékén Néha egy-egy elszabadult ló vagy szamár okozott rettenetes riadalmat a piaci népség körében. A kicsi, de nagykerekű taligákra óriási mennyiségű terhet tudtak rárakni. Az utcasarkok állandó alakjai voltak a povalyacsok, a naplopók. A rendes munkát elkerülték és csak alkalmi munkát, nevezetesen hordári teendőket végeztek. Mihelyt pénzhez jutottak, pálinkát vettek, lerészegedtek, káromkodtak és veszekedtek. A rendőrkapitány röviden járt el velük, elzáratta őket s amikor másnap kijózanodtak, rájuk veretett. Az utcagyerekeknek nagy örömük telt a város bolondjaiban, mindig volt belőlük néhány. Ilyenek voltak Alexander, Bogyó Misa, Brr Hornyik, Csincs Pista, Dinamit Karcsi, Hausznumera Loptos és a többi. Ha ezeken a gúnynevükön szólították őket, káromkodtak és üldözőbe vették gúnyolóikat. Legtöbbje alkoholista és antiszemita volt. (Azért szidta a zsidót, mert kevés pálinkát adott neki.) A rakoncátlan piaci népség közt bámulatos módon tudott rendet tartani az alacsonytermetű,, keménykezű Fabriczy Nándor rendőrbiztos két-három rendőrével. Nem volt barátja a jegyzőkönyvnek. Rendszerint maga vágott közbe tekintélyt parancsoló hangjával és hatalmas botjával, ha a kufárok vagy povalyacsok között némi nézeteltérés támadt. Hogyha azonban súlyosabb volt az eset és nem látszott célirányosnak a helyszíni beavatkozás, akkor a konok civakodókat rendőrökkel kísértette be a városházára, ahol aztán lesújtott az igazság karja a csendháborítókra. Nem kellett, hogy kialudjék mámorukat, mert a kiszolgáltatott botbüntetésre azonnal észbe kaptak és oda, ahol nem székel az agy. Nagy gyorsan kiszállt mindkettőjükből a pálinka gőze és a harag ereje, hogy min! megbékélt cimborák támogassák a Tragor-sarkot, a körülállók meghallgatásával megállapítsák az igaz tényállást és egyértelműen szidják a renfőbe egy kemény kenyérrel a kofaiársát, hogy az leesett és meghalt. A törvényszéki orvosok azt véleményezték, hogy nem a kenyérdobós, hanem a kövezetre esés okozta halálát. (Nefelejts 1866. július 1.)
