Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
VIII. Az önkényuralom alatt
126 Az emberi élet Vácon és vidékén városokba a személyközlekedési forgalmat váci bérkocsisok bonyolították le. Különös alakú nagy ernyős kocsijukba (ekhó) az oldalukon lévő táska-alakú ajtón át lehetett bejutni. Ezek elé a szárazföldi bárkák elé két ló volt fogva. A lovakra kötött csengők messzire elhallatszó hangja előre jelezte, hogy: jön a váci kocsi. Ezeket a váci kocsikat a hatvanas években a fiakkerek váltották fel. Rozoga alkotmányok voltak ezek is és az volt az érdekességük, hogy a kocsisaik egytől-egyig zsidók voltak. Mivel céhük, ipartársulatuk nem volt, magukban szervezkedtek és egy őket kötelező viteldíjszabást állapítottak meg s annak ellenőrzésére, hogy ezt megtartják, fuvarbiztost választottak. A teherfuvarozást végző talyigások egy-egy szamarat fogtak kétkerekű szekerük elé. Csak Korpona múlta felül ebben az időben Vác szamarainak a számát 1 A hatvanas évek végén a szamarak mindinkább kimentek a divatból, gazdáik lovakkal váltották fel őket. A váciak ősi foglalkozása volt a halászat és a hajózás. A gőzhajó beköszöntése átalakította a hajós foglalkozás régi módját és jórészt a maga szolgálatába hajtotta. A dunai hajózásban még ma is sok kormányos és hajós van, különösen az uszályhajókon, de sokan megőrizték önálló foglalkozásukat s minthogy fuvarozó-hajójuk rendszerint női névre (Anna, Mária, Katalin) volt elkeresztelve, Pannrhajósoknak, hajójukat pedig hetihajóknak hívták azért, mert rakományaikkal leginkább hetivásárokon szoktak megjelenni. Nagy tekintélyük volt a molnároknak, akik malmaikkal egészen ellepték a Duna felső és alsó partját. Sokan űzték a kedvelt ősi halászmesterséget is. Jelentős volt a bőripari foglalkozás. Jómódúak voltag a tímárok és tabakosok, igen sok volt a csizmadia, .akiket számban csak Miskolc múlt felül. A ruházkodási ipart számos szabó, gombkötő, ka-