Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
VIII. Az önkényuralom alatt
124 Az emberi élei Vácon és vidékén lyog, kőtégla készült és náddal, zsúppal, zsindellyel vagy cseréppel volt födve s csak nagyon kevés volt alápincézve. Ugyancsak kevés ház előtt bólintgatott az eperfa lombja, körtefa is csak kevés előtt csábította a hangos gyereksereget, de pad mindenik előtt hívogatta a szomszédokat, hogy összeülve meghányják-vessék a kisvárosi élet napi eseményeit. A földművelő nép táplálkozása, vagyoni viszonyai szerint változott. Télen kétszer étkeztek: reggel felkeléskor és este, amikor a munkából hazajöttek. A reggeli egy nagy karaj rozskenyérből állt és szalonna, kolbász, füstölthús, sajt vagy túró egészítette ki. Az ebéd meleg ételből állott. Leves sohasem hiányzott és bőven, — két tányérral is, — fogyasztották. Szokás-mondás volt, hogy: „lé tartja a szolgát!“ (Húsra ugyanis kevéssé telt.) Különösen kedvelték a bablevest, — főként ha disznóláb is volt benne. („Leves angyalbakanccsal és görögolvasóval“). A főzelékre (bab, lencse, káposzta, kása) disznóhús vagy legalább főtt szalonna került, a túrós csuszára tepertyű, a káposztára rendszerint töltelék. Vasárnapokon és ünnepeken bőségesen étkeztek. Ilyenkor volt mákos guba is, vagy pedig csíra máié.1) Munkaidőben többször volt — s van még ma is — étkezés. Hajnalban a darab kenyér (esetleg tejjel). Tízóraira és uzsonnára szalonnát, füstölthúst, vöröshagymát, zöldpaprikát, sajtot, vajat és túrót vittek magukkal a tarisznyában. Az ebédet az asszony vagy gyerek utánuk vitte a kantárban (madzagháló). A kenyérsütéskor felmaradt és összekapart kovászból sütött vakarcs mindig kijárt a gyereknek. A lángos az egész család Ínyenc eledele volt. Nagy szerepet játszott a paraszti háztartásban a disznó, melyet még a legszegényebb házban is hizlaltak. A jobbmódúak hármat öltek évenként: ősszel, karácsonykor és farsang végén. Ilyenkor az 1) Egy csomó búzát áztattak tejbe s amikor kicsírázott, lisztet kevertek hozzá és kisütötték. Ezt a méra néven nevezett malátaízű ..édességet igen szerették.
