Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
VI. A hanyatlás korának írói
VI. FEJEZET. A hanyatlás korának írói. Nemzeti irodalomtörténetünk ötödik korszakában, mely a nemzetietlen, vagy hanyatlás korá-nak nevét ......... viseli, érte nálunk fénykorát a piarista oktatás; de nemcsak belső tartalomban, hanem külső fényben és elismerésben is. A váci középiskola és nemesi konviktus hazánk legjobbjainak, főrendűek és köznemesek családjainak sarjait vonzotta Vácra, vizsgáit az egész ország figyelemmel kisérte, de királyok és főhercegek érdeklődését is lekötötte. Tanerőit természetesen a rend legkiválóbbjaiból válogatta. Ezért került Vácra Desericzky Ince, Pállya István, Horányi Elek, Dugonics András, Benyák Bernát, Szabiik István stb. Szabiik országos hírű fizikus volt; élettörténetét alább részletesen fogjuk ismertetni, hasonlókép Benyákét is, aki a filozófia és szépirodalom művelésében egyaránt jeleskedett. Mint filozófus az egyeztető és válogató bölcseleti irányban alkotott érdemes műveket, mint költő gördülékeny klasszikus verseivel vonta magára kortársai figyelmét. Pállya mint iskolai drámaíró vált ki. Életének több nevezetes eseménye játszódott le Vácon: itt szenteltették pappá, itt tanárkodott, négy éven át igazgatója volt a váci Tereziánumnak, itt tartotta híres beszédét a magyar piaristarend száz éves fennállásának ünnepén és itt választották meg őt rendfőnöknek. Desericzky, Horányi és Koppi a maga korának kiváló tudósa volt, pedig csak akkor méltányolhatjuk igazi értéküket, ha tudjuk, hogy az irodalomtörténet ezt a kort, a tudományok aranyszázadának mondja. Ekkor indult meg
